Hogyan kezelhetném apukámat?
nagyon rossz a kapcsolatom apukámmal. 20 éves vagyok, annyira már nem vészes, mivel eljöttem otthonról egyetemre, kb 500 km-re, másik ország, stb, de még így is képes elrontani a napom.
amikor otthon vagyok, akkor vagy leordítja a fejem, vagy a zuhogó esőben kiküld az udvarra leveleket söprögetni, meg ilyenek, és közben meg szid, hogy soha nem csinálok semmit (hozzáteszem, az év közben legtöbbet a téli szünetben voltam otthon, meg most nyár elején 2 hetet. és még akkor is). és utána mérges, hogy alig látott, és hogy a két hét alatt egyszer meglátogattam a nagynénimet, aki az ő húga és a kert túlsó végében lakik. de a nénikémmel az a havi egy, másfél órás találkozás alatt többet beszélek, mint apukámmal egész évben, szinte.
most azért dühített fel, de nagyon, mert mivel nem vagyok otthon (szerencsére), elvárná, hogy néha hírt adjak magamról, és jelentkezzek. ez rendben is van, eddig rendszeresen leírtam, mi történik velem, érdeklődtem az otthoni helyzetről, a hogylétéről, stb, de egy nyamvadt szót nem reagált rá. a jelentéseim akkor maradtak abba, mikor végül 2 gúnyos szót válaszolt. kifejezetten az az érzésem volt, hogy nem érdekli, és zavarja, ha írok neki. tehát ez abbamaradt. erre most meg írja, hogy milyen kis hálátlan vagyok, hogy soha nem jelentkezek, csak a pénze kell, ésatöbbi. hogy a barátaim az új családom, mert velük tartom egyedül a kapcsolatot, és hasonlók.
most komolyan, egy ilyen embert hogy lehetne kezelni? eddig is végig meggyűlt vele a bajom, mert amilyen lelki támogatást nyújtott a gimiben (a város legerősebb gimnáziumának legerősebb szakán mindig 4,valamennyi volt az átlagom, aztán meg ha becsúszott egy hármas, rögtön jött azzal, hogy külörórára kell járnom, meg hogy miért nem mentem valami 3éves pincérképzőbe, mert ami nem megy, azt nem kell erőltetni, és hogy az egyetemet se bírom majd sokáig, kibukok onnan, aztán meg nem lesz semmi szakma a kezemben... ésatöbbi). meg az általános iskolában is. hiába jártam versenyekre, a legjobb átlagokat szedem össze, mindig szidott, hogy én milyen buta vagyok és nem viszem az életben soha semmire, ha itt nem tudok teljesíteni (mintha a jegyek számítanának igazán).
és az, amikor szid, hogy milyen lusta és semmirekellő vagyok. anyukám háziasszony, amikor otthon vagyok, szoktam neki segíteni, de annyira sok teendő igazából nincs a számomra (pláne, hogy anyu is jobban szereti, ha egyedül csinál mindent, mert neki is megvan a maga módszere, szinte zavarom olyankor, ha segíteni szeretnék), és végülis a délelőtt folyamán már mindennel készen vagyunk. ha meg délután apu a munkából hazajön, akkor meg már azt látja, hogy én olvasok, vagy filmet nézek, vagy a kutyával játszom, vagy valami, és akkor szid le rögtön. de nem lehet vele vitatkozni, nem az a fajta. anyumnak sincs sok beleszólása, mert ő a "kitartott" asszony, és amíg "az ő kenyerét esszük..."...
ha rossz napja van, rögtön rajtunk vezeti le, egy porszem miatt képes leordítani anyu vagy az én fejem.
lehet, hogy leírva ez nem tűnik olyan szörnyűnek, meg lehet, hogy kicsit bonyolultra és hosszúra sikeredett, de remélem valaki végigolvassa (bocsánat az időrablásért), és talán tud néhány tippet adni nekem, hogyan tudnám kicsit jobban kezelni apámat? mert a jelek szerint neki semmi se jó. ha próbálok közeledni és "barátkozni", az nem jó, ha hagyom őt nyugodtan, az nem jó. ha valaki ismer hasonló vérmérsékletű embert, annak az illetőnek a tanácsának igazán örülnék!
előre is köszönöm....
20/l
Menthetetlen paraszt, tapasztalataim szerint az ilyen tudat alatt tudja, hogy egy senki csak nem hajlandó tudomásul venni, sokat képzel magáról és mások alázásával próbálja többnek érezni magát.
Javaslom egyszer állj a sarkadra és szórja a nyakába mindent. Azért mert néha rendes még nem kell, hogy a lekötelezettje légy és elviseld a szemétkedéseit. Ő az apád már ha lehet az ilyet apának nevezni és nem bánhat így veled.
Nem kell hazamenni vagy ha okoskodik akkor hasonló hangnemben válaszolgatni ha ő ebből ért és neki ez a normális.
Lehet, hogy sok vitádba fog kerülni mert nyilván nem fogja hagyni magát de neked sem kell. Előbb-utóbb befejezi.
Azt meg különösen ne hagyd, hogy bebeszélje neked, hogy hülye vagy mert akkor te magad is elhiszed és az már régen rossz. Akkor tényleg nem viszed semmire. Tanulj, ahogy csak tudsz és a valós eredményeidet vedd figyelembe ne az ő szidalmait.
Azt hiszem ő menthetetlen te viszont légy más. Csak magadra hallgass. Apukád ahogy elnézem az a tipikus mérgező szülő, aki csak ledarálni tudja a gyerekét. Ha a gyerek gyenge jellem tényleg sikerül lehúznia és lehet, hogy egy amúgy tehetséges gyerek, aki többre vinné nem viszi semmire mert elhiszi, hogy ő egy nulla.
Szerintem meg pont az ilyen ember a nulla.
Nekem az anyám egy ilyen "úgysesikerül" típusú ember aztán, amikor mégis sikerült akkor csak habogott.
Szerintem menj a saját fejed után apukát meg parkoló pályára kell állítani egyik füleden be másikon ki.
Ha én anyámra hallgatok most egy szakmunkás végzettséggel rendelkező, nulla nyelven beszélő, alul fizetett takarítónő lennék.
Néha eljön az a pillanat, amikor az embernek-saját érdekében- le kell építenie akár a saját szüleit is. Őket sajnos nem választhatod meg de, hogy mennyire tehetik tönkre az életedet az már rajtad múlik, hogy mennyire hagyod.
Az ilyen embernek te sose fogsz a kedvére tenni neki soha semmi nem lesz elég jó. Akkor lennél jó neki ha ugyan olyan bunkó lennél, mint ő. Az ilyeneket a mások szekálása élteti az az üzemanyag. Valamit mindig találnia kell, hogy éreztesse ő a kis kakas a szemét dombon.
Úgyhogy ne is erőlködj foglalkozz magaddal tanulj és légy büszke arra, amit elértél. Az sem semmi, hogy versenyekre küldenek mert oda nem mehet egy buta ember.
Talán még féltékeny is, hogy túl fogod szárnyalni őt és magasról teszel majd rá.
Volt egy haverom az ő apja sem tudott mást csak szekálni meg alázni de, amikor a fiacskája egy menő, neves, sokcsillagos hotelben lett szakács na akkor persze körbedicsekedte a társaságát, hogy nah az ő fiacskája, hol melózik!!
Szóval vagy elkezded őt rendbe rakni vagy szépen kivonulsz az életéből és ha kinyitja a száját elmondod neki ha kell ezerszer, hogy miért vagy ilyen. Aztán vagy megérti vagy nem legyen az ő baja.
Az ilyen fószeroknak nem is kell, hogy megfelelj, nem kell, hogy törd magad csak azért, hogy ő elégedett legyen mert nem lesz és nem is érdemli meg!
Ismerős, szerencsés az, akinek nincs a rokonságában ilyen ember.
Az előző jól írta, valóban ezek ilyen emberek, akkor lesznek többek, ha valakit macerálhatnak, kínozhatnak. Van benne némi szadista jellem, le merném fogadni, ő is olyan típusú, hogy a gyengékbe belerúg, aki meg erősebb nála, jellemben, fizikailag, annak meg nyalizik.
Vagyis ez a felfelé nyal, lefelé tapos típus.
Próbálj bekeményíteni, ha látja az ellenállást, másképp fog viselkedni.
Van egy illető a környezetemben, ha kedvesen közeledek hozzá, az ellenszenvet vált ki belőle, de ha ráreccsenek, meg felemelem a hangom, akkor meg elkezd nekem kedveskedni.
Érdekesek az emberek...
Csak azt tudom tanácsolni, amit a fiamnak is szoktam az apjával kapcsolatban, hogy alakítsa át a napirendjét, igazodjon az apjáéhoz. Ha tudod, hogy apukád mikor ér haza, ehhez igazítsd a dolgaidat. Délelőtt foglalkozz, amivel akarsz, és amikor belép a házba, akkor éppen mosogass, vagy segíts anyukádnak valamit - elég ha csak látványos a dolog és nem túl valós, pl. "éppen most" fejezted be a vasalást, csak még el kell raknod ezt a két blúzodat a szekrénybe. Vagy éppen vidd a felmosóvödröt, hogy lássa, felmostál már csak ki kell öntened. Kérdezd meg apukádat, mikor megérkezett, milyen volt a napja, kér-e valamit, mert azt szívesen hoznád neki és látványosan hagyd félbe amit éppen csinálsz, ebből tudni fogja, hogy sok a dolgod, de akkor is félbehagyod a kedvéért ha kéri - ezzel rögtön lefegyverzed. Kérd ki a tanácsát, hogy szerinte mit kellene otthon megcsinálni másnap (mert ma már fáradt vagy, sok volt a dolgod). Lehet, hogy nem jut eszébe semmi, de ha azt mondja, hogy sorba kellene rendezni az ólomkatonákat a polcon, vagy kifényesíteni a csavarhúzókat, akkor se húzd el a szádat. Mond neki, hogy holnap azt fogod csinálni először és igaza van, az tényleg fontos lenne. Nem biztos, hogy valóban kell is valamit tenned az ügyben, lehet, hogy rövid idő alatt végzel is a dologgal, csak annyit csinálj, aminek értelme is van - csak neki előre mond el másnap, hogy megcsináltad vagy már a harmadánál, felénél tartasz, ahogy megbeszéltétek, ne várd meg, hogy rákérdezzen. Általában ennél jobban nem is érdekli a dolog őket.
Az ilyen ember csak azt tekinti munkának, amit a szeme láttára végeznek, még ha csak 5 másodpercig is, a többi az biztosan magától lett készen. Semmi mással nem tudod leszerelni, mintha biztosítod, hogy lássa ezt az 5 másodpercet vagy hallja tőled, hogy úgy csináltad, ahogyan ő akarta.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!