Kaptam egy lakást a szüleimtől! Ideje lenne felnőni? Hogyan tovább?
Habár nem igazán érdemeltem meg, kaptam egy lakást a szüleimtől. Igazság szerint eddig az érettségi és diploma megszerzésén kívül sok mindent nem tettem le az asztalra; dolgoztam Angliában, Magyarországon több helyen is, de sehol nem tudtam megmaradni 2-3 hónapnál tovább, magam se tudom, miért.
Egyszerűen csapongok ide-oda, sehol nem találom a helyem, nem érzem magam képesnek rá, hogy elvállaljak egy "eladó"-nál nagyobb kaliberű munkát, habár kapcsolatok révén ajánlottak vezetői beosztást is, de félek a bukástól, hogy valamit elcseszek.
A másik dolog, hogy gyógyszerfüggő is voltam - többször letettem, de mindig visszaesek. Attól félek, ha elköltözöm, megszűnik a kontroll, és akkor mélyre zuhanhatok. Apám szerint, itt az idő, hogy gondoskodjam magamról, és vállaljam a következményeket a tetteimért. Szerinte az élet majd megtanít arra, amire ő nem volt képes.
Mi a véleményetek erről? Költözzek el? Illetve tudnátok ösztönző könyveket és filmeket ajánlani?
24/L
Szerintem egy nagy lehetőséget kaptál arra, hogy magadról gondoskodj.
Igaza van apukádnak.
Költözz el mindenképp, és kezdd el az önálló életed. Tanuld meg beosztani a fizetésed.
Gondolkodom könyvön meg filmen, de most semmi sem jut eszembe :(
Szerintem ha apád hajlandó kifizetni egy normális pszichoterápia árát, azt még vasald ki belőle, mert nagyon rádfér. (ezt nem bántásból mondom)
Aztán meg élvezd az életet, az emberek többsége 25-30 évig csak arra dolgozik, hogy kifizesse azt, amiben lakik.
már rég nem kellene velük élned.
nem hülyeség a kollégiumi élet, de ha már nem úgy alakult, sürgősen kezd el az önálló életedet és talán nem lesz felesleges időd pszichoizéskedésekre sem.
Kellene neked egy rendes pasi, aki mellett meg tudnál erősödni és aki támogatna téged lelkileg.
Egyedül ilyen függőséggel nem lesz jó ötlet elköltözni! Az első kudarc után indulsz is lefelé a lejtőn....
Én a helyedben költöznék, ez egy remek lehetőség magadnak is, hogy bizonyíts. A munkát is nyugodtan elvállalnám, veszíteni valód nincs. Ha meg elbuksz, felállsz és mész tovább, végül is erről szól az élet.
Én is egyedül élek, de gyakran hazamegyek a szüleimhez, nehéz megszokni az önállóságot. De egész jól megy.
Vágj bele nyugodtan:)
persze, a szülei kezéről áttapadni lelkileg támogató pasi kezére.
ilyet is sokan csinálnak, de valahogy aztán a pasi nélkül, tehát egyedül továbbra sem megy a dolog, vajon miért.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!