Anyukám szégyelli mások előtt azt mondani hogy 23 évesen nincs fiúm? Igaza van?

anyádnak az önértékelésével van problémája nem veled.

Ha biztos lenne a maga értékeiben lexarná,hogy mit gondolnak mások róla vagy a lányáról.

Nincsen. Semmi köze ahhoz, hogy a felnőtt lányának van-e párkapcsolat vagy nincsen, és ha van, melyik nemmel van.

A "szégyellése" valójában megalázás feléd és pszichés nyomás: tedd azt, amit ő akar és elvár tőled. Szégyellni az ember normális esteben azt szégyelli, amikor önmaga rosszul vagy hibásan döntött, és ezzel másoknak fájdalmat okozott vagy megalázta őket. Édesanyádnak miféle oka van arra, hogy szégyellje a te életedet? Semmi.

Ezt lásd be.

Anyukád (már elnézést) nem komplett!!! Mindenki máskor lesz szerelmes :)

Jobban örülne, ha fűvel-fával...? Na ugye.

Idióta szülők!!! Jó kis komplexusokat lehet így felépíteni. Áhhh...

Érdekes, hogy mennyien vagytok, akiknek húszon felül nincs, vagy nem is volt még kapcsolata... Amikor én voltam húsz, azt hittem én vagyok egyedül így, és engem sem hagytak békén ezzel, kellemetlen volt nekem is.. Nem is vágytam akkor kapcsoltra... (Szerintem ez változó: kinél mikor jön el az az idő amikor szeretne kapcsolatot, és akkor sincs semmi baj, ha egész életében egyedülálló szeretne maradni..

Egyébként nem értem, hogy miért szeretnek az emberek ezen ennyire csámcsogni- talán magukat igazolják, hogy bezzeg nekik van! ?

Akkor most kapaszkodjatok meg, én 31 évesen veszítettem el a szüzességemet.

Már gyerekként elhatároztam, hogy kivárom az igazit. Tehetek róla, hogy 31 éves koromig várnom kellett?

Amúgy engem is sokat cikizett a rokonság. (A szüleim soha.) Nagyon utáltam őket, amikor megkérdezték, járok-e már valakivel vagy mikor megyek már férjez, meddig akarom még húzni az időt?