Anyukám szégyelli mások előtt azt mondani hogy 23 évesen nincs fiúm? Igaza van?

anyukád ilyen megjegyzései biztos jót tesznek az önbizalmadnak...

nincs ezen semmi szégyelnivaló. de ha te sem érzed jól így magad akkor kezdj el keresni valakit. nem hiszem hogy nem kellesz senkinek

Nincs igaza. Én 23 évesen még csak randizgattam, keresgéltem. 24 évesen ismertem meg a férjem csak.

Van 2 közelebbi ismerősöm is, lányok, 29 évesek és szinglik évek óta. Nagy ügy. Nem olyan könnyű igazi társra találni aki nem csak kihasználni akar.

Hányszor teszed fel ezt a szaros kérdést?

B**szdmeg ülj le anyáddal beszélni.

De ugye volt már?

Mert pont ez a kor, amikor ismerkedni kell és tapasztalni.

Én 23 évesen még bőszen randizgattam a srácokkal, kerestem a megfelelő fiút. Előtte már volt egy másfél és egy 2 éves kapcsolatom.

Nekem sincs, és anyám nemhogy nem szégyelli, de biztat is arra, hogy úgy éljek, ahogy én szeretnék. Viszont rám szállt az egész család rajta és apámon kívül. Ki is okoskodták, hogy valószínűleg leszbikus vagyok. Rájuk hagytam, legalább túllép egy részük a dolgon.

Ami nagy trauma, az a másik nagymamám, aki folyton rákérdez, és miután megkapja a "nincs" választ, akkor jön az unokatesóimmal, hogy "bezzeg nekik van, és esküvő, és gyerek hogy lesz ebből...?". Ilyenkor mindig az az érzésem, hogy valami rosszat teszek vagy nem vagyok normális.

Nincs meg bennem igazán a vágy sem, hogy tartós párkapcsolatba kezdjek. Többször a piszkálódás miatt beleugrottam egy-egy kényszerkapcsolatba, hát olyanok is voltak... szerintem az egyedüllétem oka már leginkább az, hogy szinte csak rossz tapasztalatom van az egésszel.

23L

Ha szégyelli, akkor mondja úgy, hogy "éppen" nincs fiúd.

Ez így nem hazugság, de kellemesebben hangzik.