Hogyha valakit a szülei támogatnak még ő egyetemen/főiskolán tanul és mellette nem dolgozik azt mért kell keresztre feszíteni h az milyen már?

Én corvinusos voltam..csak refenciának, hogy nem egy büfésuliba vagy ilyesmibe jártam..

Lehet, ha nem dogozom 5ös lettem colna, így csak 3,8-4,3 at hoztam minden félévben..

Nem a mekiben dolgoztam, és nem minden nap.

Kifogtam egy hostesscéget és promócióat csináltunk, nem a Tescoban, és nem éjjeli szőrakozóhelyeken.

Soha aehova nem írtam bele az önéletrajzomba, hogy dolgoztam diákként, egyedül a szakmai gyakorlatomat.

Volt rá pelda, hgy állásinterjún szőra került, akkor elmondtam, és még előny is volt, az én munkám, mert pénzügyi területen dolgozom, naponta ügyfelekkel,emberekkel, amiben már van tapasztalatom, hiszen akármit is dolgozik valaki, ha emberekkel, akkor azokat meg kell anulni keelni. Ez nekem megy.

A diákmelő esetén miert kell leragadni a mekinél? Én dolgoztam bankban is egy nyarat, közvetlen hitelezésen, ami később jől jött mert ott megtanultam egy szamítógépes programot, amit sok helyen használnak a pénzintézetek, beleláttam amma, aminek egy másik részén dolgozom most, így tudom min bukik el nem hivatalosan egy hiel, miért nem kapja meg a delikvens..

Kicsit elkanyarodtam...

Én úgy érzem, hogy az aki előadja, hogy neki nem is menne, és nem férne bele a suli mellette " mert nem büfé szqk" az sak mentegetőzik, és igazolni akarja magát.

Pedig nem kell, ő nem akart, vagy neki nem kellett dolgoznia, ennyi szerencsés, nem takarőzni...

Ha nem tudott volna másképp tanulni, mert nem lett volna aki ruhát, ételt vagy tetőt adjon neki, akkor megoldotta volna, hogy dolgozik, és mivel tanulni akar azt is.

Ennyi..

Én is a szüleimmel élek, egy évet dolgoztam, a többin tanultam - akkor ők tartottak el, amikor tanultam... illetve még tanulok.

Igenis vannak olyan szakok, órarendek, amik mellett rendes munkát nem lehet vállalni, vagy ha igen, az a tanulás rovására fog menni. Ráadásul a diákmunkák választéka is elég gyér, kevés olyan van, ami jól mutat önéletrajzban. Most verheti bárki a mellét arra, hogy de én szórólapoztam, hamburgert sütöttem, hoszteszkedtem... szakközeli munkahelyen vagy nem érdekli a munkáltatókat, vagy konkrétan kiröhögik azokat a munkavállalókat, akiknek szakirányú gyakorlat nélkül tele van ilyenekkel az önéletrajza. Most gyakornokoskodom egy elég szakspecifikus helyen, ahol pont keresnek új munkatársakat... hadd ne mondjam el, mennyit cikizték a válogatók az olyanokat, akiknek tele van olyannal az önéletrajzuk, hogy eladók voltak parfümériában, divatbemutatót tartottak az xy Rt. kiemelt ügyfeleinek, Metropolt osztogattak meg stb. - kérdés, hogy ez mennyire etikus, de ez az igazság. Úgyis a tudás számít. Ha valamire hajtani kellene, az a gyakorlat, ha ingyenes, akkor az. Most nem attól lesz kevésbé önálló egy diák, hogy nem keres pénzt. Az nyilván más kérdés, hogy hálátlan dolog, ha az otthon élő, nem dolgozó diáknak még irreális kívánságai is vannak, pl. heti 5 bulira meg Sugarbird, Hugo Boss stb. ruhákra vár el pénzt folyamatosan.

Nem nézem le azokat, akiket támogatnak a szüleik annyira, hogy ne kelljen dolgozniuk.

Azokat nézem le, akik ezzel visszaélnek, fizetős szakra járnak, márkás ruhát hordanak, buliznak minden hétvégén, és erre zsebpénzt kapnak, nem pedig megkeresik a rávalót.

Nincs annyi tanulás ám a főiskolán, ahogy beállítod, pedig én kettőre jártam egyszerre. Mégis elmentem mellette dolgozni, és társasági életem is volt. És nem nevenincs iskolákba jártam, mielőtt még feltételeznéd.

Azért dolgoztam, mert bár a szüleim támogattak, adtak az albérletre, a bérletre pénzt, és néha étellel is felpakoltak, (államilag támogatott voltam mind a 2 suliban) úgy éreztem, hogy 18 éves koromtól a saját szórakozásomra megteremtem a pénzt, hogy arra legalább ne tőlük kelljen kérnem. Hát, ezért. Mert volt bennem annyi gerinc, hogy a sok (számunkra sok volt) rám költött pénzen felül ezzel már ne traktáljam őket.