Semmiben sem támogatnak, egyenesen lenéznek?

Először is szögezzük le: nem nyávogni fogok, hanem leírok pár dolgot, amit nagyon megköszönnék, ha elolvasnál, utána pedig ha tudsz, hozzászólnál a témához. Köszönöm előre is!

Mindig is céltudatos srác voltam, ha akartam valamit, vért izzadva is, de elértem. Viszont az én gondolkodás módom mindig is eltért a szüleimétől. Eldöntöttem, hogy a sport lesz az életem. Végeztem már OKJ tanfolyamot is sport oktató szekcióban, illetve testépítés témában is. Tehát már 2 OKJ levéllel rendelkezem (saját pénzből). Most pedig egy UEFA D licencet szeretnék megszerezni, hogy a labdarúgásban edzőként vegyek részt, majd sportmenedzser szakra is jelentkeznék.

Igen ám, csakhogy a szüleimnek ez teljesen tabu. Az anyám azt akarja, hogy húzzak szépen egyetemre aztán legyek programozó, hol ott engem ez teljesen hidegen hagy. De hát az "informatikában a jövő és a pénz, aztán majd eltudom tartani őket is" - ahogy fogalmazna. Az apám valóságos paraszt gyereket nevelne belőlem, aki majd viszi tovább a gazdaságot.

Amikor előjövök az álmaimmal, kritizálnak, gúnyolódnak, lehülyéznek, kiabálnak, de ez főképp csak az anyámra vonatkozik. Az apám tud megértő is lenni, ha épp kettesben beszélek vele. De ha ott az anyám, nincs az az Isten, hogy nekem adjon igazat.

Most komolyan az a bajuk, hogy én próbálok elérni valamit, nem csak 90 ezer forintot akarok keresni havonta? Nem inkább örülniük kéne, hogy az ő gyerekük céltudatos, nem pedig egy drogos, piás, beképzelt köcsög?