Mit tegyek? Már nem bírok itthon maradni, menekülök.
Sziasztok! Segítséget szeretnék, már nem bírom az itthoni légkört elviselni.
Nevelő apám mindig piszkál-szurkál, anyával jó a kapcsolatunk de már az is kezd képlékennyé válni.
Mindig arra jövök haza már legalább 3-4 éve , hogy ordítanak egymással , eszik-ölik egymást.
Én pedig kapom a támadásokat , nevelőapám részéről , hogy egy sz.r senki vagyok és mindig miattam van a vita. Anyám részéről, hogy soha semmit nem csinálok , állandóan csavargok , ő itt van melllettem eltart én meg hálás lehetnék neki ezért.
Ha jó kedvem van akkor is teljesen lehúznak , és azért basztatnak mert hogy "neked boldog gyerekkornak kellene lennie" így hogyan ? Meg hogy 'pénzelnek' semmi bajom nem lehet.. Igen ám de ez a lelki dolgokat nem fogja kárpótolni..
Nem bírok itthon lenni , menekülök a világba feszélyezve érzem magam itthon, minél hamarabb el akarok költözni innen .
Mit tegyek ?
16/lány
válasza:Hát lehet esetleg szó kollégiumról, illetve ha iskola végeztével egyetem, ott úgy szint kollégium. Utána munka, albérlet.
De azt hozzáteszem, hogy egyedül boldogulni ilyen fiatalon kőkemény dolog. Azok a dolgok amiket most természetesnek veszel, azok kb. 95%-a eltűnik abban az esetben ha saját lábadra próbálnál állni.
Én úgy érzem mindketten téged csesztetnek így kíváncsi lennék, hogy te hogyan ítéled meg saját magadat?
Tudom , hogy még rettenetesen nehéz lenne elköltöznöm , sajnos a kollégiumot nem bírom . Voltam kollégista 2 hónapig , de nem bírtam el viselni , hogy idegenek parancsolgassanak.
Nagyon ingerlékeny ember vagyok , egy rosszabb hangsúly ki hoz a sodromból pedig én ezt nem akarom , nem bízom magamban , nem hiszem azt , hogy én képes lennék bármire is , hogy jó édesanya leszek vagy , hogy sikeres a munkámba . Semmi önbizalmam nincs , és ezt sajnos a párom szívja meg , amit szintúgy nem akarok
válasza: válasza: válasza:Akkor azért veled is vannak problémák. Hogy az ok-okozati összefüggés milyen, azt nem tudom, nálad lehet, hogy egyszerűen csak a kamaszkor egyik fő jellemzője csúcsosodik ki most, mégpedig a lázadó korszaké.
Azt sosem gondoltam jó stratégiának, hogy a gyerek önbizalmát állandóan leverjük. Ez egy buta nevelési módszer, csak életképtelenné válik tőle a gyerek. (persze a másik oldal sem nyerő, amikor agyondicsérjük minden piszlicsáré kis dolog miatt)
Úgyhogy biztos a szülői oldalról is vannak gondok, de mint te is leírtad ilyen korban saját lábra állni hát elég fájdalmas dolog ha egyáltalán sikerül aminek szinte nulla az esélye ha úgy kezded, hogy nem bírod, hogy idegenek parancsolgatnak neked.
Nem akarom a szüleidet piedesztálra emelni, mert bizonyára az ő felfogásukban és nevelési módszereikben is gondok vannak, de én első körben azt tanácsolnám, hogy próbálj egy kicsit elfogadóbb és higgadtabb lenni.
Ha zavar a szüleid sűrű veszekedése azt mond a szemükbe, hogy ha ennyire felnőttek akkor talán tudják ennek megfelelő elintézési módját is.
A szülőknek egy egységes akaratot kell közvetíteniük, ha a gyerek azt látja, hogy már a szülők is széthúznak akkor nem fogja őket a magasabb hierarchiai szinten elfogadni.
Neked viszont azt kell megértened, hogy a jelenlegi világban úgy működnek a dolgok, hogy az esetek többségében mindig valaki parancsolni fog neked. A szülő, a tanárod, a főnököd.
Ezt el kell fogadni, ez nem gyengeség, így működik, a felső-vezetőnek meg a vezérigazgató parancsol, neki a befektetők stb.
Ez egy hierarchikus társadalom.
Becsüld meg a szüleidet, azt mondtad nevelőapád, 16 vagy, anyukád már biztos nem fog szülni, egy férfi ember aki hajlandó másik ember gyerekét nevelni tisztességgel már önmagában dicséretes. Amúgy is ők adnak neked zsebpénzt, kaját, hajlékot stb.
Szumma szummárum fogadd el egy kicsit jobban a világ működését és ha szüleid viselkedésével valami bajod van, ahhoz már elég idős vagy, hogy ezt elmond nekik.
válasza:előző. szerintem ez most nem jó, hogy a kérdező gyerek fejére olvassuk, hogy ő a hibás.
évek óta ezt hallgatja állandóan, hogy ő a hibás.
hát hogy lenne neki így normális idegrendszere?
Kérdező.
amit mondott valaki, hogy csinálj mindent meg pöpecül, az valamennyire jó ötlet, de akkor is bele fognak kötni valamibe.
nekem az egyik szülőm ilyen, szerencsére a másik nem.
de az egyik ilyen és én is azt hittem folyton, hogy én vagyok a hibás. már listákat vezettem azokról a dolgokról, amibe belekötött, hogy úgy tudjam mindig előkészíteni a dolgokat, hogy ne legyen üvöltés. de mégis mindig talált valamit.
én valahogy kibekkeltem, de mondom, nekem csak az egyik szülőm ilyen.
el se tudom képzelni, milyen, ha mindkettő ilyen, mert engem már ez az egy is teljesen kikészített.
szóval küldöm az erőt.
nem tudom, van-e valami lelki segély vagy családsegítő, ahol hozzáértők vannak, akik tudnának tanácsot adni.
mondjuk ott is lehetnek elszállt naiv emberek,akik azt mondják, hogy próbálj beszélni a szüleiddel.
ezekre ne hallgass,mert fogalmuk sincs a helyzetről.
viszont lehet, hogy valaki valami használhatót tud mondani.
másrészt, próbálj valami vidéki egyetemre készülni, és akkor 18 évesen biztosan kikerülsz otthonról.
nagyszülőkhöz, rokonokhoz vagy apukádhoz nem tudsz menni esetleg?
válasza:na most olvastam csak végig az én előző hozzászólásom előtti tanácsot.
ő az a tipikus naiv ember, akinek fogalma sincs, milyen az ilyen szülő.
ez a válaszadó ott keresi a logikát, ahol nincsen semmiféle logika.
nem tud a kérdező beszélni a szüleivel, mert abból is csak az üvöltés lesz.
én hányszor megpróbáltam rendbe szedni ezt a dolgot naiv gyerekként.
a vége csak az lett, hogy emiatt is sérültem.
egyszerűen a helyzet olyan, hogy tényleg, amint lehet, menni kell.
tudom, a kollégium rossz, megmondják, mikor aludj, de lehet, hogy ennél jobb.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!