Lány vagyok, és nagyon nem az én világom ez a folytonos ölelgetés-puszilgatás, akkor most én vagyok a szemét?

Tini vagy, majd kinövöd :D

Most abban a korban vagy, amikor minden CIKI.

Majd felnősz, és kineveted magad úgy, ahogy mi nevetünk most rajtad :D

A szüleid is észrevehetnék, hogy ha nem szereted nem erőltetik folyton. A kis 5 éves unokaöcsém sem szeret puszilkodni, de ettől még imád minket. A szülei ezt tudják és nem is erőltetik. Mivel ritkán találkozunk, azért egy rögtönzöttet szokott adni, vagy inkább hagyja, hogy én adjak egyet. Általában a családdal is úgy szoktunk, hogy inkább csak jelképesen összeérintjük az arcunkat, de a levegőbe megy a cupp. Egyedül anyám csinálja azt, hogy konkrétan összenyálazza az arcomat és még csattan is. Kisgyereknél kiváltképp nem szeretem, mert olyanok, mint a meztelencsigák ráadásul folyton betegek, folyton hurutosan köhögnek és viszik rám a bacit. Utána meg tök ciki, ha késztetést érzek, hogy letöröljem az arcomat. Az ölelést jobban szeretem. Ha eljönnek a bátyámék, szeretjük egymást megszorítani, megölelgetni, ez nekem sokkal többet ad, mint a csókolgatás. Részemről néha ez utóbbi el is marad, mert nem érzem jelentőségét.

Tehát lényeg a lényeg, ne érezz ez miatt bűntudatot, bár itt valaki írta, hogy majd kinövöd, szerintem ez nem így van. Van aki nem szereti és kész.