Hogyan értessem meg a szüleimmel, hogy szálljanak már le rólam és hagyjanak békén?
Soha nem engedtek nekem semmit, miattuk voltam kiközösítve, mert soha nem mehettem sehova, nem adtak pénzt rendes ruhákra, lelkileg terrorizáltak, fenyegettek, elhanyagoltak...
Mamáéknál akartam lakni egyetem alatt, mert az abban a városban lévő egyetemre felvettek volna államis helyre, ingyen szállás és étkezés lett volna mamáéknál. De nem engedtek oda jelentkezni, mert szerintük az nem jó iskola.
Helyette Debrecenbe küldtek, ahol fizetős helyre vettek fel, kollégiumba pedig nem, így albérletbe kerültem. Havi 65000 Ft, hogy ott vagyok, ők abból nem nagyon fizetnek, egy év alatt maximum 50000 költenek rám. Diákhitelt kellett ezért felvegyek, idén végzek, 3 milliós adósságom lesz. (200ezeret keresnek, abból nem támogatnak).
Mondtam, hogy alapképzés után nem akarok mesterre menni, mert semmi újat nem tanítanak (mesteresektől tudom, h pl. ugyanabból a könyvből tanulnak mint mi, csak a kimaradt kiegészítő fejezeteket), és a fizetésen is maximum 20ezret emelne. Azért pedig nem éri meg 1,5 milliót kidobni.
De ők ezt nem értik meg. Csak azt hajtogatják, hogy fejezzem be. Belementem, de mondtam nekik, hogy kihagynék egy évet, elmennék külföldre dolgozni, hogy a diákhitel árát keressem meg, mert nem akarom, hogy évekig kamatozzon. Nem engedik. Mondtam, hogy akkor levelezőn csinálom, és mellette dolgozom. És azt mondták milyen jó dolgom van, hogy csak tanulnom kell, üljek a seggemen és nappalin fogok mesterre menni, ha akarom, ha nem.
De fizetni nem fizetnek semmit. Több milliós adósságba kényszerítenek, pedig már az is segítség lenne, ha nem az egészet fizetnék, hanem pl. havi harmincezret. Az is felére csökkentette volna hitelt. De ehelyett megkeserítik az életemet, az egyetemre megtakarított pénzemet házfelújításra költötték (beszakadt a tető, 2 milla volt megcsinálni, ez eddig ok, de akkor ne festessék az autót újra minden fél évben, ne tuningolják, ne igyanak, ne cigizzenek, hanem támogassanak, ha miattuk nem mehettem ingyen egyetemre).
De nem.
És ha kihagynék egy évet, akkor kitagadnának.
Nekik érettségijük sincs, nem is tudják milyen nehéz egyetemre járni. És csak parancsolgatnak. És az egész végén itthon, egy 1500 fős faluban intéznének nekem munkát, havi 90ezres fizetéssel, amiből 20 év alatt sem fizetném vissza a diákhitelt, ráadásul, ha kell vmi (orvos, bolt) be kell utazni a városba. Ismerkedni sem lehet, férjet sem találnék.
Hogyan vegyem rá őket, hogy hagyjanak elmenni és hagyják azt csinálni, amit én akarok?
A szüleid kattantak, de akkor kellett volna a sarkadra állni.
Ha kiraktak volna az utcára összeszedhetted volna a ruháid és egy vonatjegyet és költözhettél volna a nagyidhoz.
Tanulhattad volna amit akarsz, és dóssággal sem kezdted volna az életed.
Hogy vedd rá őket? Sehogy, úgysem fogják hagyni maguk, ha ezalatt a huszonakárhány év alatt sem tették. Fogd a cuccod és költözz miután megszerezted a diplomád.
Ha a nagyszüleid egyetem alatt is segítettek volna, gondolom most is számíthatsz a segítségükre és legalább lakhelyed lenne amíg nem találsz munkát.
Nem az én szüleimről írtál? Engem sem engedtek arra az egyetemre, ahova menni szerettem volna. Nekik csak az kellett, hogy elmondhassák, hogy a gyerekük egyetemre jár, támogatni nem támogattak.
Amennyi pénzt tőled kaptam, annyit kaptam tőlük is. Az első félév után közölték, hogy az összes ösztöndíjam haza kell adnom, mert nem élhetek csak úgy ingyen otthon. Plusz menjek el dolgozni, mert úgy is egész nap csak a seggem növesztem a padban.
Inkább elköltöztem, mert akkor még pénzem is maradt.
Egyetem mellett dolgoztam, egész jól elvoltam.
Idöközben szereztek nekem munkát a faluban. 800 fős kis falu, még bolt sincs, csak egy autó jár reggelente a kenyérrel. Ezt szánták a diplomás gyereküknek. Plusz egy olyan fiút, akinek a 8 általánosa sem lett meg.
Azt mondtam, hogy nem, elég volt. Végleg elköltöztem. Nem sokkal később találkoztam a férjemmel. A közeli megyeszékhelyre költöztünk, mindketten dolgoztunk, lett egy szép lakásunk, és most úton van az első baba.
Állj ki magadért, mert csak kirakat bábú leszel, akit irányíthatnak!
Sok sikert! Adjon neked bátorságot, hogy én megtettem ezt a lépést, és nem bántam meg!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!