Jobban kedvelik a testvéremet a szüleim?

Van egy majdnem velem egykorú bátyám, illetve egy tini kishugom.

Ha van itthon valami finomság, csoki stb, általában a hugom felzabálja. A szüleim meg azt hiszik én is eszek belőle mert régebben édesszájú voltam.

Pedig soha semmiből 1 falatot sem eszek, aztán ha látják hogy fogy valamiből akkor egyből rohannak bátyámhoz vele, hogy jaj neki még nem jutott, aztán szólok hogy én sem kaptam egy falatot sem, és nekem állnak hogy nemigaz és hagyjam a bátyámnak...

Pedig azt sem tudom már hogy milyen édességek vannak otthon.

Vagy másik példa.

Rakni akartam másnapra elkészített szendvicsembe sajtot, 1 darab háromszög sajtról lett volna szó amit beledarabolok a 2 szendvicsbe, mert soha nem rakok bele ilyesmi extrát, és nekem állt, hogy mindig én hordom el, holott nem is ettem. Aztán végül fél szelet szalámit raktam bele, de olyan vajas zsömle hatású volt az egész. Nagyon rossz és üres volt így.

Mindig tőlem sajnál mindent.

Bátyámnak meg egyből jaj mindent hagyni kell.

Meg én voltam dolgozni aznap, korán is keltem, bátyám szabin volt aznap, és engem küldött boltba kenyérért, úgy hogy csak a házba léptem be tehát haza se értem még jóformán, a cipőm sem vettem le, de már küldött, pedig fáradt voltam.

És mindig én segítek itthon, bátyám lusta, nem veszi észre amit csinálni kell, ahogy a hugom sem.

Miért?