Törvényszerű, hogy a gyerekek nem kirepülnek a családi fészekből, hanem inkább kilökik őket?

24 éves lány vagyok. Ha visszagondolok a gyerekkoromra szinte csak rossz dolgok jutnak eszembe, jó nem. Anyám odapakolta a játékaim a kályhához és én kellett bedobáljam őket a tűzbe sírva, megvert, összecopfozta a hajam es a gumi fölött egy nyisszantással levágta és úgy hagyta. Mindezt azert mert állítólag rosszat csinaltam és ez volt a büntetés. Kb évent új helyre költöztünk, minden tanévet más iskolába jártam... stb Amikor középiskolás lettem, könyörögnöm kellett egy ruháért, mindig sokkalszakadtabban jártam, mint a többiek. Nem divatolásról van szó, hanem arról, hogy a tavaszi cipőmet akkor cserélte le télire amikor már havazni kezdett, közötte meg folyton fel voltam fázva. Mindeközbe saját magától sose sajnált semmit. Most itt vagyok felnőtten, még mindig itthon, mert közbe anyám csinált egy nagy tartozást, amit most az én fizetésemből tiltanak es emiatt annyi sem marad a fizumból, hogy szobát béreljek és lelépjek itthonról. Bírósági úton tudnám csak visszavarrni a nyakába, hogy ő fizesse amit felvett. Eközbe turkál a holmim között amikor nem vagyok itthon. Kilopkod pénzt a penztárcámból. Vagyis már nem tud, mert eldugom, de azelött lebukott már. Van egy barátom, aki most 3 hete nálunk van, amig tart neki a leállás itt is lesz, aztan megy vissza ki dolgozni. Most eppen ugy allunk, hogy nagyon keves a penze neki is meg nekem is. De amig volt nem sajnalta se tolem, se anyamektol. Most hogy nincs, mostmar kezdunk mind a ketten utba lenni. Anyam nem dolgozik, csak reggeltol estig ül a számitogép előtt, zabálja minden nap a csipszet, rendes kajára nem áldoz pénzt, es 130 kg már. Mindeközbe minket szid el mindennek a faluba, en és a barátom vagyunk a szar szemét élősködők. Anyam dugdozza a wc papirt, az öblítőt, hogy ne használjuk, dugdozza a tartós tejet, cukrot stb. Tőlünk meg elvárja hogy mindenből vásároljunk és mi tartsuk el az egész családot. Van egy nevelőapam aki meg egy iszákos hülye. Ott tartok, hogy legszivesebben ugy elmennék és többet rá se nyitnám az ajtót ebbe az életbe,anyám vagy nem anyám, igenis megkeseríti az életem. A barátnőmnek is tök ugyanilyen volt az anyja!! Valaki magyarazza el, hogy miert kell igy viselkedni az embernek a gyerekével. A munkám sem éppen a nyugalom szigete és itthon is cseszegetve vagyok. Nyugtalan es szorongó vagyok. Szivritmuszavar miatt kórházba is voltam már, annyira felhergeltem magam sokszor emiatt, es nyugtatot veszek be elalvás előtt, hogy tudjak aludni. Csak azt szeretném megérteni, hogy minek szül valaki gyereket? azert hogy megkeseritse az életét?