Mi a feladata anyukának abban a 3 évben, amíg otthon van a kisgyerekkel?

Szia,nem olvastam végig,csak a kérdést,de ezt le kell írjam.

A szomszédunk-21-éves,(falun lakunk) kisfia 2 lesz 3 hét múlva,szinte minden nap főz,gyakran a levestésztát is gyúrja,gyakran süt,mos,vasal,takarít.

A kisfiú 3.hete bilit használ,nem beszél tisztán,de kb 50 féle gyerekdalt,mondókát"tud",még egy darab madzaggal is eljátszik ,de gyakran látom,hogy az anyja is játszik vele.

Mindenhová viszi,szinte soha nem passzolja le,pedig az anyósával élnek.Ha az idő engedi minden délután az apukával együtt mennek pecázni a Tiszára.Nála minden a gyerekhez van igazítva.Láttam már a kis srácot gombát "panírozni"anyával.Amúgy a kisfiú néha hisztis,de Kb 2 perc alatt rájön,hogy nem járható út,mert semmit nem ér el vele.Nagyon következetesen neveli.Nem tudom eldönteni,hogy ilyen szerencsés vagy ennyire ösztönös Nála a gyereknevelés.Nem győzöm csodálni.Ja,valami felsőfokú képzésre jár egy éve.Apuka minimálbér körüli fizetésért műszaki eladó.Szóval nem veti fel őket a pénz,de még nem hallottam elégedetlenkedni,sőt valahogy az ellenkezőjét érzem.

Én azoknak a táborát erősítem, aki szerint a gyereknevelés az első és legfontosabb feladata az anyukának, és igen a háztartással együtt ez egész embert kíván. (Nagyon tetszik, amit az előttem válaszoló írt, remélem, én is tudom majd hozni ezt a szintet, ha megszületik a kislányom.)

Lehet lepontozni, meg egyet nem érteni, de én nem igazán értem azokat a nőket, akik gyereket szülnek, de a karrierjük fontosabb vagy ugyanolyan fontos. És hozzáteszem: imádom a munkámat, kicsit nehéz szívvel hagyom is ott, de ha meglesz a gyerekem, ő lesz a legfontosabb, és amíg nem kenyérre kell, nem megyek vissza dolgozni. Az én anyukám rengeteget dolgozott, amíg kicsi voltam, és a mai napig emlékszem, milyen trauma volt nekem, hogy nem lehettem vele.

Ez a családban is gyakran vitatéma: hogy de mert kell a gyereknek a kortárscsoport meg a szocializáció. Igen, kell, de nem a 2-3-4 évesnek. Nyilván köztük is vannak olyanok, akik esetleg hamarabb igénylik a kortársakat, mint az átlag, de attól az még korántsem általános, és szerintem nem is minden esetben egészséges.

Arról meg, aki a pici gyereke mellett még 26 egyéb dologba belevág, attól azért megkérdezném: hogy és ugyan ki neveli a gyerekét?

Ma amikor a születésszabályozás mindenki számára elérhető és ezerféle módon megoldható, az a véleményem: az vállaljon gyereket, aki képes a személyiségét és a szabadidejét a gyereke nevelésének szentelni. Tudom, hogy ez a mondat szentségtörő és szinte istenkáromlással ér fel, mert mindenkinek joga van ahhoz, hogy gyereke legyen, csak én ezt megfordítanám, ha szabad: a gyereknek is joga van ahhoz, hogy anyja legyen, és ne bébiszittere, meg gondozója.

Engem mélységesen felháborít, amikor szülik a gyerekeket, háromig meg sem állnak, mert akkor kapnak majd jó kis családi adókedvezményt, aztán rohanás vissza dolgozni, mert a gyedextra is haj de jó, a gyereket meg majd neveli a bölcsöde, ja és anya azért hetente egyszer-kétszer eljárkál szórakozni, mert mégiscsak háromgyerekes dolgozó nő, és neki is jár a kikapcsolódás. Hát én ettől konkrétan hányok...

És a félreértések elkerülése végett: nem azokra gondolok, akik anyagi okokból kénytelenek visszamenni dolgozni, hanem azokra, akik megtehetnék, hogy a gyerekükkel legyenek, csak éppen mások a prioritásaik.

És aki lekicsinyli, lenézi azokat az anyákat, akik minden figyelmüket a gyereküknek szentelik legalább életük első néhány évében, azok borzasztó felszínes emberek, és sz.rt se tudnak a gyereknevelésről és a gyerekekről.

Jó anyának, jó szülőnek lenni a világon a legnehezebb feladat, nagyon keveseknek sikerül csak jól csinálni is, tökéletesen meg szerintem lehetetlen, de törekedni kell rá. Ez az anyuka feladata abban a három évben.