Anya paranoiás, esetleg nárciszból van, vagy egyszerűen gonosz? Ötleteket várok a kezelésére.

Sajnálom, hogy ilyet kell kérdeznem róla de meg vagyok döbbenve. Harmincas vagyok, nő, a válásom után (gyerek nincs) anyuéknál lakom egy hónapig. Egyetlen pokoli hét telt el... Az utóbbi időkben keveset találkoztunk, rácsodálkoztam anya személyiségére. Oké, hogy világ életében napirenden volt nála a mérgezett kaja kérdésköre (ha valakitől kaptuk), az, hogy a felső szomszéd anno DIREKT hányta le az ablakot, hogy mindenki vele foglalkozott amikor életében utoljára színházba ment (mint néző), és azt is tudtam, hogy nem megy ki az utcára soha. 25 éve otthon ül a házban, nem mozdul ki, illetve havonta egy nagybevásárlás erejéig apánkkal igen. A mostani állapota egyre gázabb. A szomszéd szerinte hipóval öntözi a növényeit a kerítésnél. Lopja az internetet, az áramot. Hiába magyarázom, hoyg az én laptopom hasít, semmi baja, ő már totál szétbarmolta a sajátját, 0-24-ben nézegeti a programokat és ami szerinte a szomszéd miatt került a gépére: törli. Csoda, hogy működik. A nap maradék részében a kiskutyájuk, a cicája után rohangál, kakiltak-pisiltek-e, nem ettek-e meg valamit a földről, elszökött-e a macska szerencsétlen a bezártságból stb, illetve engem figyel. Párnapja csodák csodájára kijött sétálni amikor kivittem a blökit- aki nyilván eddig nem sétált soha- mint kiderült azért, mert csekkolta fél percenként, mit szagol, nehogy megnyaljon valamit a földön. Simán bejön utánam a klotyóra kopogás nélkül, neki mostderögtön azonnal kell a vödör. Ha szólok: elmebeteg vagy, mi a bajod ezzel? Ez a reakció. Apámnak ugyanez: skizofrén vagy, hogy nem érted? Hol az agyad b+???- apa megadóan tűri, gőzöm nincs miért. Én nem. Ma reggel a cicáját simogattam, simán leordította a fejem, mert szerinte nyomtam DIREKT a cica fejét és az neki rossz... (imádom az állatokat). A saját cicáimat (ők is itt vannak most velem, a kertben) seprűvel kergeti a teraszról, hát nem és nem értik, hogy nem jöhetnek oda mert a benti cicák depressziósak lesznek a látványuktól. Ha éjjel nem jön haza a macskája a remegésig kikészül, hisztizik és ordít. Az óbégatás amúgy is napirend, közlekedik mint egy katonatiszt fura merev testtartással és amerre jár elsöpör mindenkit, engem is, apát is, mint egy idegbeteg tornádó. Simán kicseréli a kukazsákot a fejem mellett 2 méterrel, ha eszem. Minap apa kavargatta a kaját, anya meg rám rivallt, hogy hagyhatom ezt a 70 éves apámnak? Az bezzeg nem zavarja, hogy 25 éve ő tartja el... Árgus szemekkel figyeli mit csinálok, mit eszem- tele raktam a frigójukat, de olyat nem tudok adni-főzni amit elfogadna mert ők azt nem szeretik. Olyan, mintha undorodna tőlem, igaz, soha életében nem szólt szeretettel hozzám, nem simogatott, kislány koromban sem, csak számonkért. Kb így: "mi van, nem találtad ki a gondolatomból, hogy szomjas vagyok? Külön kérvény kell, hogy hozz egy pohár vizet???" Ma már ezt nem csinálja, de teljesen úgy érzem, ott rúg belém ahol tud. Öcsémet szereti. Nyilván ezzel a mentalitással nem tud boldog lenni, bárki aki nem ő csak csúnya, gonosz és majom lehet "ő különb" akárhoyg mosolyog az illető. Ő ordít de mindenki másnak suttogni kell, nehogy meghallják a szomszédok, hoyg itt is élet van. Ugyanakkor ha szólni mersz csak azért, hogy pl bejelentsd, most mosni fogsz, elkerülve a nehogy az ő ruháját összemossam az enyémmel kezdetű hisztijét- kiabálva nyávog, hogy most miért jelentem be. Gyógyszer kéne neki- de nincs betegségtudata. Haragszom rá ami tudom, hogy elmúlik, nem vagyok haragtartó- amint leléptem innen, de egyértelműen káros a lénye, önmagára is. Hogyan, milyen furfanggal lehetne orvoshoz cipelni?