Gonosz vagyok, hogy 19 évesen ki akarok repülni a szülői fészekből?

Jelenleg 18 éves vagyok, a gimnáziumban még 1 évet tanulok, utána mindenképpen olyan egyetemen/fősulin tanulok tovább, ahova felvesznek koliba. Vagy albérletbe költözöm több emberrel. Mindegy, csak el innen!

Szeretem a szüleim, de már megőrülök itthon, kertvárosban lakom, a szomszédaink zömében idős emberek, távolabb kisgyerekes családok élnek, tehát síri csend és nyugalom van. Lehet furcsán hangzik, de nekem hiányzik a zaj, a nyüzsgés! Nem bírok megmaradni ebben az állandó nyugalomban. Pedig régen imádtam itt élni, de most már alig bírok magammal. Kis ideig éltem rokonnál Pesten, és imádtam, hogy még éjjel is le tudtam szaladni a boltba, este is jártak a kocsik, jaj, annyira vágyom oda!