A párom gyereke utálkozik, de az összes elődömet utálta, viszont most Én vagyok az aktuális így Én vagyok célpont. Kérdem Én: van joga kimutatni az utálatát? Van joga bele szólni az apja kapcsolatába?

A kölyök nem utál. A kölyök féltékeny, mert érzi, látja, hogy fontos vagy az édesapjának. Számára te egy betolakodó vagy, teljesen érthető, hogy nem te vagy a szive csücske. Csak úgy tudsz eredményt elérni, ha türelmes maradsz. Ne ugorj a sértésekre, próbáld meg visszatartani az indulataidat. Elmondhatod neki, hogy megérted az érzéseit, és nem haragszol érte. Beszéld meg vele, hogy akár barátok is lehetnétek, hiszen mindketten nagyon szeretitek az apját. Beszélgess vele arról, hogy nem tehetsz a válásukról az anyjával, és hogy milyen jó lenne, ha béke lenne.

Kitartás, türelem. Ha viszont háborút viselsz a gyerek meg az anyós ellen, akkor rámehet a kapcsolatod. Nem kell megalázkodnod, szerintem elég annyi, hogy amikor gonoszkodás történik, akkor megértőnek mutatkozol. Hatalmas önfegyelem kell ehhez, és bizony megaláztatásokat is el kell viselni. De, ha ez a béke ára?

Tudod: okos enged...!

A gyerek olyan, amilyenre nevelik. Anyuka nyilván ezerrel hergeli apuci aktuális barátnői ellen, apucit meg ügyesen manipulálják azzal, hogy lelkiismeretfurdalást keltenek benne, amiért "elhagyta" a gyerekét, így nemhogy rászólna, amikor messzire megy, de még ő érzi úgy, hogy tartozik neki.

Hogy a gyereknek van-e joga kimutatni az utálatát? Eleve hülye kérdés. Az érzelmek kimutatása nem jog kérdése. A gyerek aszerint viselkedik veled, amit érez. Ha másképp viselkedne, azt nevezik képmutatásnak, és sokkal veszélyesebb. Így legalább tudod, hányadán álltok. A jog firtatása és düh helyett többre mennétek, ha próbálnátok beszélgetni vele. Persze ne várd, hogy rögtön meg fog nyílni, és bűnbánóan a nyakadba borulni. Valószínűleg ezer szó és főleg pozitív cselekedet és gesztus kell majd, mire leesik neki, hogy nem az ellenséget kellene látnia benned. A szeretet nem megy parancsra. Azzal csak még jobban magad ellen hergelnéd a gyereket, ha még viselkedési szabályokat is felállítanátok neki. Ne a viselkedését akard megváltoztatni, hanem az érzelmeit.

"Sajnos, hozzá kell tennem, hogy a párom a hátam mögött folyamatosan negatívan nyilvánul meg...szemembe pedig megy a hízelgés."

Bár mondtad, hogy azt ne kérdezzük, mégis egyetlen kérdés merül itt fel.

MIÉRT VAGY MÉG VELE?

Valahol megértem ezt a férfit. Nyilván próbál mindenhol megfelelni. Az anyósánál is, a fiánál is, nálad is. Vagyis mindenhol úgy viselkedik, ahogy az adott szituációban elvárják tőle. Nem lehet egyszerű neki, hogy megfeleljen ennyi mindenkinek. Nyilván nem kedveli a vitákat, próbál valahogy lavírozni, hogy a béke fennmaradjon.

Most is azt mondom. Te vagy a felnőtt, neked kell több eszednek lenni. Akárhogy is vagdalkozik a kölyök, ne vedd magadra. Maradj kedves, szeretetreméltó. Beszélgess vele arról, hogy mennyire szereted az apját, és hogy ő mennyire hasonlít rá. Ez nem megalázkodás, hanem okos taktika. Szeretettel, türelemmel tudod csak ledönteni a falakat. Ha a fiút megnyered magadnak, akkor már az anyós se fog ellened fújni, és az exnek is el kell fogadnia, hogy a helyébe léptél. A megoldás kulcsa a te kezedben van. Kitartás, türelem, megértés. Ezer pofon, megalázás, bántás lesz, de ha nem kapod fel a vizet, ha okos tudsz maradni, meg fogja hozni az eredményt. Mondd el a srácnak, hogy mennyire megérted őt, és te is utálnád magadat a helyében. Beszélj neki arról, hogy ez természetes, hogy így érez, és te emiatt nem haragszol rá. Mondd el neki, hogy milyen fájdalmat okoz a viselkedésével az apukájának. Egy jó kis beszélgetés olyan sokat számítana. De neked kell okosabbnak lenned. Őrizd meg a nyugalmadat, a hidegvéredet. Nem fog egyik napról a másikra menni, de célhoz fogsz érni.Próbálj meg közeledni a kölyökhöz. Kérjél tőle tanácsot, vagy közösen találjatok ki valami meglepit az apjának, beszélgessetek. Neked kell megtenned az első lépéseket. Kívánok neked erőt, és kitartást! Rendbe fog jönni a kapcsolatod a sráccal, és minden oké lesz!