Mit csináljak? Költözzek vagy ne?

Már elmúltam 20 éves, elvégeztem egy főiskolát. A szüleim úgy kezelnek, mint egy kisgyereket. Anyám egész nap itthon ül, mert nem dolgozik, ha meghallja, hogy megcsörren a kulcsom, rögtön fölugrik és kivágtat az előszobába, hogy én hova megyek, kivel megyek, mikor érek haza… Apám este szokott hazaérni, de mivel utálja a melóját, meg fáradt, állandóan beszólogat mindenkinek, megjegyzéseket tesz, végighúzza a kezét a szekrényen és vágja a pofákat, hogy miért poros. Ha nem olyan ebéd van, ami tetszene neki, akkor fintorog. Elvárja, hogy minden elé legyen téve, lassan már meg is kell rágni helyette a kaját. A nővére is állandóan beleszól a dolgaimba, mindig tudni akarja, hogy hova megyek, mit csinálok. Szerinte én lusta vagyok, mert amikor ő kitalál valamit, én nem ugrok. Mindenbe beleokoskodik. Anyámat is mindig fölidegesíti, de ő nem szól semmit, csak magában őrlődik, apámmal is állandóan megy a balhé. Anyám is mindig ki van akadva a tesójaira, szóval minden napra jut valami hiszti. Én meg egyre nehezebben bírom elviselni ezt. Mivel anyám sose engedett el sehova, mert csak a tanulás volt a fontos, nincsenek barátaim, de még haverok se. Volt 2 barátom, de anyának egyik se tetszett, szóval egy idő után mindkettővel szakítottam. Úgy érzem, hogy amég itt lakok, nem is ebben a városban, hanem úgy 100 km-es körzeten belül, nem lesz normális életem. Szükségem van arra, hogy kicsit távol legyek a családtól. A szakmámban nem is tudnék elhelyezkedni a környéken.Találtam több álláshirdetést, ami tőlünk messzebb lenne (3-4 óra busszal) és jelentkezni szeretnék. Csak kicsit félek a költözéstől, de tudom, hogy ha ezt nem lépem meg, sose lesz normális magánéletem.És ha nem jönne be ez a dolog, még mindig hazaköltözhetek.Ti elköltöznétek a helyemben? Minden rokon azt mondogatja, hogy maradjak itthon, örüljek neki, hogy itthon lakhatok, keressek itt egy melót, mindegy, hogy mit és tegyem félre a fizut…