Mennyire jogos, hogy mindezek után nem igazán tudok apukámra úgy tekinteni, mint egy "rendes" apára?

Előre szólok, hogy biztosan hosszú lesz, szóval köszönöm, ha vki veszi a fáradságot és elolvassa. 20 éves egyetemista vagyok, még otthon lakok. Sohasem volt felhőtlen a viszonyunk, de mostanra eljutottam odáig, hogy elegem lett.

Apa mindig is sokat dolgozott, most is, nem ez a probléma, megértem. De sohasem foglalkozott velünk. Ha épp nem dolgozik, tévézik, számítógépezik vagy a barátaival van. Sokszor hétvégén is dolgozik, ha nem akkor elmegy a barátaival horgászni, de velünk soha sehova.

Évek óta nem voltunk nyaralni, de idén anyukámmal szerveztünk egy nyaralást a Balatonhoz egy hétre. Az első nap még lejött velünk a partra, de a vízbe már nem jött be, hanem kint maradt olvasni. A többi napon le sem jött a szállodából, inkább nézte a tévét, szóval én, anyukám és a két testvérem együtt töltöttük az időt, de ő teljesen kimaradt ebből.

Amikor volt a szalagtűzőm, azon a hétvégén szerveztek a barátai egy hétvégét, amikor elmentek horgászni. Ő szombaton nem ment, mivel kötelező volt jönnie a szalagtűzőmre, de vasárnapra elment, pedig akkor tartottuk a családi összejövetelt, mindenki ott volt, anya, a tesóim, nagyszüleim, uncsijaim, csak a saját apám nem. Nekem ez nagyon rosszul esett, mondtam is neki, de ő azt válaszolta, biztos nélküle is jól elvoltunk. A szalagtűzőn is végig olyan arcot vágott, mintha én direkt akkorra szerveztem volna, hogy ő ne tudjon horgászni menni.

A nyolcadikos ballagásomra is majdnem nem jött szintén horgászás miatt, de végül a ballagást választotta.

Amikor még kicsi voltam, általános iskola alsó tagozatos, vállalkozóként dolgozott. Egy évig nem fizetett maga után adót, persze behajtották. Baromi rosszul éltünk akkor, anya azt sem tudta miből fog minket etetni.

Sokszor úgy megy el egész hétvégre, hogy péntek este szól, hogy ő szombat-vasárnap nem lesz itthon.

Elismerést soha sem kaptam tőle, bármit is értem el, legyen az tanulás, magánélet, sport, vagy bármi más iskolán kívüli tevékenység.

Nem ismer, nem tud rólam semmit. Pl., hogy kik a barátaim, mik a hobbijaim, hova szoktam járni stb. Úgy élünk évek óta, hogy köszönünk egymásnak, illetve ha vmi nem tetszik neki, akkor ordibál velem kicsit. Egy ideje már fel sem veszem a dolgot, nem is válaszolok, csendben tűröm, de nem tudom meddig fogom.