Elítélendő az, aki párkapcsolatra nem vágyik, de gyerekekre igen?

"Az ember társas lény - mondják az extrovertáltak."

Hat en nem vagyok extrovertalt, megis igy tartom. Amugymeg a kozeputat kell megtalalni, sem tul nyitottnak, sem tul zarkozottnak nem szabad lenni.

Igen, a lehető legnagyobb mértékben.

Puszta önzésből, kényelemből tönkretesz egy gyereket, egy rábízott lelket, akit egyébként is csak kölcsönbe kapna Istentől.

Nem elég, hogy téged tönkretettek a szüleid, ezt még alaposan lerontva adnád tovább?

Nem lesz apja, nem lesz testvére, nem lesz senkije, csak te. Hogyan fog leválni rólad? - sehogyan sem, ahgyan neked sem sikerült a szüleidről leválni.

Hogyan lesznek barátai? Hogyan lesz munkája, párkapcsolata, saját élete, családja - immáron felnőttként, NÉLKÜLED?

"Világ életemben zárkózott, nehezen megnyíló ember voltam. A családomon és pár barátnőmön kívül nem igazán nyílok meg senkinek."

Miért is? Ha okos ember volnál, azt mondanám, hogy introverált vagy és az okosságod, a tehetséged a saját világodba zár. De te nem ilyen ember vagy: csak egy butuska, önző, gyönge kislány, aki anyuka csecsén ragadt.

"Párkapcsolatot mindig nehezen alakítottam ki, régebben még próbáltam ezen változtatni, de minden félresikerült kapcsolatom után egyre inkább úgy éreztem és érzem, hogy nincs olyan férfi, akit maximálisan közel akarnék magamhoz engedni és megbízni benne."

Ez pedig annak a jele, hogy anyád érzelmileg soha el nem engedett az apádig jutni és aut sulyolta beléd magzatkorodtól, hogy a férfiak disznók és önzők. (Holott ő maga az.)

Ha még magad nem jöttél rá, pszichiáter kellene neked, aki segít leválni anyukáról végre és rendezni az apa-kapcsolatodat. És máris lesz párkapcsoloatod utána.

Aztán szülhetsz. :)

"Magyarázd el légyszíves a trollnak. :D"

Köszönöm a megerősítést a troll minősítésre vonatkozóan. Sajnos elmagyarázni nem fogom még egyszer; a 3. oldalon írott válaszomra hivatkozom. Ha gondot okoz az értelmezése, nem tehetek semmit érted, mert agyat növeszteni nem tudok helyetted.

Feministaként mondom, hogy egy gyereknek az a legjobb, ha minél több ember szereti, és az apa ugyanolyan fontos, mint az anya. Nem csak egy apát "veszel el" tőle, de nagyszülőket, és esetleges nagybácsikat, nagynéniket, unokatesókat.

És ezt úgy mondom, hogy elváltak a szüleim, és nem vagyok jóban az apámmal. De tudom, hogy szerelemből születtem, ismerem az apámat. Ha anyámnak csak azért kellettem volna, mert igazából tök esetlen, de kellett neki valaki, akivel játszhat, hát nem tudom, nem érezném jól magam.

utolsó válasza felvetett bennem egy-két kérdést.

Hogy magyarázod meg a gyereknek, hogy hol az apja? Amikor látja az oviban a barátai szüleit (/suliban).

És ha tini lesz? Mit mondasz neki az apjáról? Kicsiként el fog neked hinni mindent de tiniként nemhinném. És mikor esetleg Ő akarna kapcsolatot? Szerinted nem fog benne soha felmerülni, hogy miért vagy egyedül? De akkor Ő hogyan lett? Akármit mondasz neki az apja kilétéről, minden válasz "rossz". Hiszen Ő "félig" az apja, ha az apját becsmérled, hazudsz róla, vagy csak elmondod, hogy spermadonor volt, hogy fogja magát érezni a gyerek szerinted? Simán átlendül rajta és azt mondja, Okos voltál anya, hogy eltitkoltad azt akitől lettem?! Akinek "köszönhetsz". Akinek ugyanúgy kijárt volna, hogy megismerjen és foglalkozzon velem, mint te (és én is megismerhettem volna, érezhetem volna a szeretetét, hogy törődik velem, mint te. Hiszen tőle is ugyanolyan csodálatos ez, mint tőled)... !

Hihetetlenül önző vagy kérdező.