Elítélendő az, aki párkapcsolatra nem vágyik, de gyerekekre igen?

En nem mondtam hogy jobb, csak annyit irtam, hogy a szulo akaratlanul is asajat szemelyiseget neveli bele a gyerekbe.

De ha mar rakerdeztel: Az ember alapvetoen tarsas leny.

El nem tudom kepzelni, hogy hogyan fogja nevelni azt a gyereket, ha nem birja elviselni a partnert maga mellett. Mi lesz, ha a gyereket se birja majd?

Itt többek között a nagyi-témáról is szó esik: [link]

Néhány hozzászólás: "mióta megszűnt a fejkendős nénik kora, azóta ők is élni akarnak, ipar épül a nyugdíjasokra, kedvezmények, naná, hogy inkább élni akarnak és nem unokázni…anyámnak a közel 70 éves nővére mondta, hogy anyám öreg, mert már unokája van. Bezzeg a nagynéném, na ő viláutazó és éli is a világát, csepet sem nénis."

Egy másik: "tőlünk meg elvárják, mi pedig kussoljunk. igen, a mi házasságunknak egyértelműen az a baja, hogy nincs kire hagyni a gyereket. persze mindenki nagyon együttérző, csak nem annyira, hogy 1-2 napra elutazzon hozzánk és akár pár órára elmehessünk.

őszintén szólva nagyon örülök, h nem huszonpár évesen történik mindez. már hidegen hagy, h mi lesz a munkámmal, az sem érdekel, ha elválunk, – sok dolog a jelentőségét vesztette az évek során. ha még számítanának, oltári nagy pofáraesés lett volna… gyakorlatilag minden ősünk cserben hagyott. meg az unokájukat is…"

még egy: "...ezek a nagyszülők nem nagyszülőknek lettek “ilyenek”, szülőként is pont így viselkedtek. Csak akkor, többnyire, volt a környezetben valaki (nagyi, pótnagyi/nagynéni/nagybácsi/keresztszülő) aki kvázi átvállalt a feladataiból; ill. a gyerekként kevésbé kritikus az ember, valamint a barátok/tanulás stb. is tudott pótolni.

Unoka esetében viszont nehezebb pótakárkit találni, mert a felnőtt szülő LÁT jó mintákat és AZT szeretné. Csakhogy ez nem kívánság műsor, ami van, azzal lehet főzni; viszont marhára kellemetlen az egész addigi álcsaládi kapcsolattal szembe nézni mikor épp szükség lenne a családra.

És nem, nem fogják észrevenni, mentség mindig van. Az a nagyi azért megy mert, DE….Ezt írtam a múltkor: egy dolgot lehet tenni, nem beszállni a mentegetősdi játszmába. Ettől klasszikus nagyik ugyanúgy nem lesznek, de legalább a gyerek nem hazugságban nő fel olyan maszlagokat hallva, hogy “szeret a maga módján” (=ne kelljen kimozdulni a komfortzónából), “annyira gondoskodna, de a távolság…” stb."

még egy: "pont a posztban felsoroltak miatt gondoltam én azt, h megkapjuk a gondoskodást…

közben van hazugságok tömkelege, siránkozás, agresszió.

és ha körülnézek, mindenhol másutt odaadó nagyszülők vannak.

szívás, h pont nekünk ilyenek. ráadásul 4 páros van…"

Vajon hogy esik az unokának az, hogy szarik rá a nagyi, miközben azt hallja a barátaitól, hogy nekik milyen jó nagyszüleik vannak?

Ez a különbség a nyitott és zárkózott típus között: [link]

tehát:

[link]

Akkor most melyik a beteges, és melyik nem az?

Én nem ítélem el az ilyen nőket.

Egy volt kolleginám pontosan így él, és nagyon szereti a gyerekét, minden biztosítva van számára.

Szerintem mindenkinek szíve joga eldönteni, hogyan vállal gyereket. Ez a "jajmileszagyerekkelhanemleszapja"-kezdetű rinyálás a tipikus elvakult fideszesek dumája.

Mindenkinek joga van eldönteni, hogyan és kivel neveli a gyerekét.