Lehet esély egy boldog párkapcsolatra, ha kibékíthetetlen ellentétek vannak az anyós és a menye között?

Lehet. Nekem anyósom nekem jött, megakart ütni (babát várok, és ezek után a közelébe se szeretném tudni a gyereknek), azóta is folyton a páromat uszítja ellenem, de a párom kiáll mellém, mert tudja azt,hogy milyen az anyja (nyugtatót szed és erős alkoholt iszik rá..)

De ennek ellenére a kapcsolatunk jó a párommal, elmondtam,hogy nem szeretném, ha az anyukája találkozna a gyerekkel, amit ő megértett,és elfogadott.

Úgy kell alakítani a közös életet a pároddal, hogy minél messzebb az anyóstól, és a lehető legkevesebb időt szánni rá. Ha ezt megtudjátok oldani, akkor lehet boldog a kapcsolat.

Viszont ha a közelben maradtok ahogy viccesen mondják "papucsban át tud menni az anyós", és rendszeresen a kötelező, vagy váratlan látogatások száma, akkor hiába áll ki melletted a párod az elején, sok év után az idegeid már nem fogják bírni,és menthetetlen lesz a kapcsolat. Mert ugye arra nem kérheted a párodat, hogy végleg forduljon el az anyjától.

egy megoldas van, koltozzetek el minel messzebbre, hogy 'anyuka' ne tudjon papucsban atjonni. sajnos aki ilyen mentalitasu, az nem fog megvaltozni. meg tudja mergezni a kapcsolatot evekre, akar a szakitasig is, hiszen te most elrabolod az o egyetlen pici fiacskajat, hogy jossz te ahhoz?!

a masik lehetoseg a ferjed/parodon mulik: hatarozottan megmondja a 'mamanak', hogy eddig es ne tovabb. senki mas nem tudja ezt a helyzetet igazabol megoldani (te biztosan nem, mert ha elkezdesz kedves lenni, akkor is csak a hibat fogja keresni mindenben).

Igen. Az én páromnak sem felhőtlen a viszonya a szüleimmel, én meg egyenesen utálom az apját. Egy kanál vízben meg tudnám fojtani.

De ez nem okoz gondot kettőnk között.

második vagyok.

Az én volt férjem elég határozott volt, és simán megmondta az anyjának, hogy szereti, de ha nem fejezi be az ellenségeskedést, be fogja csukni az ajtót az orra előtt. A volt anyósom megsértődött nagyjából 3 napig, majd még rosszabb lett. A exférjem bizony becsukta az ajtót, nem vette fel a telefont, nem foglalkozott vele. De hiába. Az anyja, és ez neki is fájt. Egy darabig működött, de végül mindig megsajnálta. Persze jöttek az ígéretek mindkét fél részéről. A volt anyósom megígérte, hogy többé nem avatkozik bele semmibe, ezentúl moderálni fogja magát. Az exférjem is megígérte, hogyha az anyja újra durvulni kezd, akkor utoljára sajnálta meg. Elhiheted ha azt mondom, hogy sokszor voltak ilyen ígéretek. Az idegeskedés, türelmetlenség addigra befészkelte magát a mi házasságunkba is. Egy sokadik "kiborultam megint anyádtól" vita kelős közepén az exférjem is kiborult, és elkeseredésében azt kiabálta, hogy

-"mégis mit tegyek?? Te vagy a feleségem, szeretlek, de ő az anyám, és őt is szeretem!"

Ekkor döbbentem rá, hogy végül is igaza van. Nem állítható senki döntés elé, hogy válasszon olyan emberek között akik fontosak az életében. Nem neki kell a problémát megoldani úgy, hogy lemond az anyjáról. Oké, én a felesége voltam, a gyermeke anyja, de az anyja meg felnevelte, támogatta..

Tudtam, hogy nekem kell megoldani. Próbáltam, nem ment. Mi végül úgy döntöttünk, hogy ez így nem fog működni, és mielőtt mi is egymás torkának ugranánk, inkább váljunk el barátsággal. Mi elváltunk. A volt férjemmel ma is nagyon jó barátok maradtunk. Ami a lényeg: Amióta több 100 km-re lakom a volt anyósomtól, a kapcsolatunk is jobb lett. Már azt is megéltem pár éve, hogy az anyósom bocsánatot kért.

Szóval fogadd meg a tanácsom. Ha boldog kapcsolatra vágysz, akkor költözzetek messzire az anyóstól..