Miért van az, hogy kiskoromban, ha elestem biciklivel, akkor anyukám nem vigasztalt, hanem mégjobban megvert, hogy miért rosszalkodtam?

Én óvodás koromban kaptam egy qrva nagy pofont azért, mert elfogadtam a keresztanyámtól egy ajándékot! Anyám meg keresztanyám rosszban voltak...én meg kaptam érte a pofont!

Én sem vagyok jóban anyámmal, bár tudom mi volt a nagy feszültség oka, és egy bizonyos szinten megértem, de felnőttként is sírva fakadok,ha erre az esetre gondolok

nekem is volt ilyen, tesommal elmentünk (családi nyaralásnál)hogy fényképezgessük magunkat, mindig néztük a jobbnál jobb terepet, fákat, napállást, egyre beljebb mentünk az erdőben, kezdett sötétedni, futottunk vissza, és akkor döbbentünk rá, hogy jó messze vagyunk, még mindig futottunk futottunk, már kezdtünk félni, hogy mindjárt koromfekete sötét lesz, és sötétben az erdőben...stb, erre megérkezve meglátva anyát, nagy öröm, félelem elmúlt, erre ő levágott egy jó nagy pofont.

érdekes bennem is asszem örökre meg fog ez maradni

és én sem értem, ha aggódott is értünk, miért nem tárt karokkal várt akkor

az aggódás pofonja...hm.

én ebből a szeretet egy csepp jelét nem láttam. és nem látom ma sem.

A miértet nem tudom. CSak azt, hogy anyukád nagyon rosszul nevelt. Lehet, hogy sok stressz érte, és rajtad vezette le. Vagy előtte is csak rossz minta volt, nem is látott mást, és nem is igyekezett, hogy ő javítson a dolgokon. (ami nagyon nehéz, de nem lehetetlen).

Gondolom nem lehet túl őszinte és meghitt a kapcsolatod anyukáddal. Legalábbis ilyen hozzáállással csak azt lehet elérni, hogy a gyerek ne tanácsot kérjen, ha gond van, hanem inkább titkolózzon, abból kisebb a baj.

Hogy miért jut eszedbe ilyen gyakran? A gyerekkori dolgok határozzák meg az ember egész későbbi életét. Akinek kiegyensúlyozott boldog gyerekkora volt, hihetetlen előnyökkel indul azzal szemben, akinek ez nem adatott meg.A legtöbb pszichés betegség is a gyerekkorra vezethető vissza. Ez az időszak határozza meg, hogy mennyire lesz később önbizalmad, mennyire tudsz megbízni másokban, kihat a párválasztásodra, munkahelyi konfliktuskezelésedre...mindenre.

Benned ezek szerint vagy egy nagy űr, amit ki kellene tölteni, ezért elég nagy lehet benned a szeretethiány, a törődésre vágyás. Most kisgyerekes anyukaként azt olvastam több helyen, hogy a legfontosabb, hogy mindig tele legyen a gyerekem "érzelmi tankja". Ha megkapja a kellő törődést, szeretetet, figyelmet, akkor nagy baj később sem lesz. Nálad a leírtak alapján pont ez maradt ki. Anyud érzelmi intelligenciája nem lehetett túl magas.

Fejleszd a sajátodat, hogy ha lesz gyereked, te más mintát adj tovább neki.

Nekem nem csinálta ezt anyukám, csak mondta.

Ha pl. a tiltás ellenére csináltam valamit. Mondjuk túl magasra mentem a hintával, vagy ész nélkül rohangáltam. Mindig mondta, hogy "ha kiesel a hintából, még el is verlek".

Nem vert el soha, de ennek szerintem annyi szülői értelme volt, hogy ha a tiltásom ellenére mégis folytatod a hülyeséget, az kétszer fog fájni.

Kedves utolsó! Ezt én is szoktam mondani, amikor valamire azt mondom, ne csinálják, de csak azért is... Ilyenkor mondom, ha megütöd magad, még meg is verlek.

Előfordul az is, hogy ijedtében üt rá a gyerekre. Pl. amikor már van annyi esze, hogy nem futkosunk az autók elé, és mégis úgy rántja vissza az ember. Na, ilyenkor szokott a szülő ijedtében a gyerek seggére vágni...

De a te esetedet nem értem. Az elesés nem szándékos, nem tehetsz róla...