Akik azt írják minden probléma esetén, hogy "költözz el! ". Szerintetek ez hova vezet? Hogy látjátok?

Nem minden esetben jó a költözés,de nagyon sokszor igen,..

A problémák többsége vagy a generáciős különbségből ered, vagy abból, hogy a gyerek enm akarja az ésszerű szabályokat betartani, vagy a szülőnek vannak ésszerűtlen elvarásai..

Generáciő áthidalása csak nagyon sok kompromisszummal, vagy eleve olyan szemelyiségekkel működik..ha fennálla. Peobléma nincs ami megoldja

Szülői elvárassokat nedogunk tuddni megváloztatni

Esetleg tudunk engedni, és az ésszerű szabályokat betartjuk..

Egyéb esetben a költözés segít.. Nem folynak egymás eletébe, és igen, jobb lesz a kapcsolat.

Nekem semmi baj nem colt a szüleimmel, mégis még annál is jobb lett a kapcsolatunk miután elköltöztem, és felnőtt életet élek, nem csak elmúltam 18

Alapvetően igazad van, de azzal, hogy elköltözik a gyerek nem kell eltávolodni, akkor sem szabad a konfliktusokat hagyni elharapózni, a kommunikáció miért szünne meg a költözéssel?

Igazából felnőttként ( amikr dolhozik, és önellató)csak akkor lakjon az ember a szüleivel, ha jól kijönnek, és ez senkinek sem okoz terhet, vagy gondot...

Pl én tuti nem tudnék egy konyhában meglenni az év minden napján anyukammal, mindketten uraljuk, ami ketten nem megy, átmenetileg oké, egyébkent nem..ez nem jelenti azt,mhogy konfliktusunk van, vagy azt, hogy nem kommunikálunk.

"Szerintem a gyk-ból nem kellene messzemenő következtetéseket levonni. "

Abszolút egyetértek. Egy anonim GYK válaszoló általában a húszas évei elején járó fiatal. Akik komolyan kérdeznek itt, (őket nem is értem általában) tényleg egy 20 évestől vár tanácsot egy 20 éves házasságban? Persze hogy azt írja hogy költözz el, hagyd ott, válj el, kezd újra, stb, mert ő még ott tart hogy ha probléma van, azt ott kell hagyni, el kell futni előle. Problémát megoldani jóval később tanul meg az ember.

Ritkán persze találkozik az ember érett válaszolókkal is, de többnyire le vannak pontozva, hiszen a húszévesek nem értik meg.

Szerintem néha jó ötlet. Nem a végleged elköltözés, esetleg csak időlegesen.

A kapcsolatokban az idő múlásával általában az szokott lenni a nagyon nagy probléma, hogy a felek elfelejtik, mit is nyújt nekik a másik, természetesnek veszik, hogy ott van, hogy megteszi, amit tesz.

Ilyenkor néha nem rossz egy kis fejbe kólintás, hogy rájöjjön (vagy mindkettő, vagy csak a problémás), hogy mit veszíthet. Néha be szokott jönni.

És persze nem a kisebb problémákra gondolok, mert az igaz, hogy valaki egy olyan kérdésre, hogy "A férjem egy másik nővel beszél facebookon, mit tegyek?" képes azt írni, hogy válj el.

De amikor világosan látszik, hogy az egyik fél csak kizsákmányolja a másikat és hasznot húz belőle (akár akaratán kívül is), akkor szerintem meg kell tenni egy olyan lépést, ami a másikat kissé észhez téríti, mert a szép (vagy csúnya) szó és a "beszéljük meg" nem mindenkinél működik.

A válások számának magas aránya szerintem nem annak az eredménye, hogy az emberek nem akarják megoldani a problémáikat. Ez egy olyan dolog, aminek nagyon sok szegmense van, pl.

- egy egyedülálló anya, vagy egy elvált nő már közel sem "akkora dolog", mint akár 20 évvel ezelőtt. Nekem nagymamám 65-ben vált el a férjétől (édesanyám 2 éves volt), és akkor még nagyon sokan megnézték, megszólták.

- sok fiatal éretlenül, meggondolatlanul házasodik. Régebben minimum 1-2 éves kapcsolat előzte meg a házasságot, most sokszor (főleg vidéki ismerőseim körében látom), hogy 3 hónap után már ásó-kapa-nagyharang, minden meg van ígérve egymásnak, persze, 19 évesen ez még nem működik így, naná, hogy 1,5 év múlva válás. Durvább eset, mikor a lány felcsináltatja magát, és lehet, hogy városban az abortusz vagy a hajadon anyaság már teljesen elfogadott, de egy kisvárosban / faluban, ahol laknak 5-6.000-en, még biztosan nem, ilyenkor egyből jön a gyűrűváltás. Persze ez sem működik, a gyereket a nagyszülők nevelik, a fiatalok meg rájönnek, hogy még nem is volt életük, hát gyorsan elkezdik élni (külön).

Ez mind mind mind tapasztalat.

Én szoktam néha javasolni, épp a saját példám miatt.

Évekig próbáltam küzdeni a kapcsolatunkért, próbáltam megbeszélni a gondokat, de ha a másik fél nem vevő erre, akkor semmit sem ér. Kétlem, hogy itt bármelyik kérdező a "beszéljétek meg" válaszra a homlokára csap, hogy hoppá, erre nem gondoltam, este hazamegy a párja, megbeszélik és minden szép és jó. Az esetek nagy részében aki itt kérdez, az már igyekezett ezt a párjával lerendezni, de az erre nem vevő valamiért (nem ismeri fel, hogy probléma, nem tud vagy akar változtatni).

Két volt párommal is ez volt, az elsővel többször akartam beszélni, de szerinte csak épp hisztiztem/megjött/nincs is gond csak én fújom fel. Aztán egy nap közöltem, hogy oké, most megismertem valakit akinek adok egy esélyt, úgyhogy vége. Na akkor próbált teperni, hogy beszéljük meg, meg mi a baj....

Volt férj dettó. Akkor jött rá, hogy tényleg komolyan gondolom, amikor kiraktam a lakásomból. Akkor már szerette volna megbeszélni, hogy előtte évekig mit küzdöttem, az nem számított.

Úgyhogy sok esetben nem olyan rossz tanács a "költözz el", mert a másikat rádöbbentheti, hogy tényleg baj van amit komolyan kell venni. Ha ezek után már felfogja, hogy a párját akár el is veszítheti, akkor talán képes arra, hogy leüljön megbeszélni a problémákat és átgondolni a kapcsolatot. Vannak akinek egy nagy maflás (képletesen) kell, hogy felrázza őket.

Annak a kapcsolatnak ahol a szétköltözés utáni hetekben nem vesznek meg egymásért és nem érzik, hogy a másik mennyire hiányzik, annak nincs jövője és jobb, ha nem folytatódik. Egy kis szünet vagy arra döbbentheti rá mind a két felet, hogy fontosak egymásnak és a közös életükért mind a ketten tesznek, vagy arra, hogy jobb a másik nélkül.