Hogyan szedjem ki belőle, hogy mi történt vele?
Párom kislánya öt éves. Most itt van nálunk egy hónapig, mert anyukája külföldre utazott.
Két napja jött át, de az egyébként kiegyensúlyozott, vidám gyerek szörnyű állapotban van.
Eddig sosem félt semmitől, most retteg a sötéttől, a bogaraktól, a hangos zajoktól, a többi gyerektől, mindentől.
És folyamatosan sír, hogy hiányzik neki az anyukája. De ez nem is sima hiszti, hanem olyan kétségbeesetten ordít, hogy nem kap levegőt, reszket és teljesen elkékül az arca. Tegnap éjjel 3 órán keresztül ültünk az ágya szélén, és alig bírtuk megnyugtatni.
Pedig nemrég volt velünk 3 egész hétig a Balatonon, semmi baja sem volt, hozzá van szokva, hogy hosszabb időt az anyukája nélkül töltsön, soha nem volt ebből semmi probléma. Imádja az apját és engem is.
Persze próbáltuk hívni az anyukáját, hogy beszéljenek, hátha attól megnyugszik, de anyuka egyszer sem vette fel a telefont. Hagytunk neki üzenetet, de nem hívott vissza, annyit reagált, hogy oldjuk meg, őt pedig hagyjuk pihenni.
Végül kerestem a gyereknek egy fényképet az anyukájáról, amit magánál tarthat mindig, ettől kicsit megvigasztalódott és nagy nehezen elaludt, de ma reggel kezdődött elölről minden, hiába van nála a fénykép.
Kérdezgettük, hogy mi történt vele, de nem árulja el. Márpedig nekem meggyőződésem, hogy valaki bántotta vagy megfenyegette vagy hülyeségekkel tömte tele a fejét, máskülönben nem fordulna így ki magából. Ismerem jól, amikor rákérdeztem, hogy valaki mondott vagy csinált-e olyat, amit "nem szabad nekünk elmondania", akkor elterelte a témát, nem mondott se igent, se nemet. De látom rajta, hogy van valami, és fél elmondani. Hiába könyörögtünk, hiába érveltünk, hiába mondtuk, hogy nem tudjuk megvédeni, ha nem mondja el, hogy mi történt vele, nem tudjuk szóra bírni.
Mit tegyünk, hogyan érjem el, hogy beszéljen? Amíg nem tudom a probléma okát, nem tudom megnyugtatni. Nagyon sajnálom szegényt, megszakad a szívem, amikor sír, és amíg nem árulja el, hogy mi a gond, nem tudok segíteni.
Valaki tud valamit javasolni? Nagyon kétségbe vagyok már esve.
válasza: válasza:1. Igen nagy valószínüséggel csak hiányzik az anyja, és öt egy fénykép semmi esetre sem pótolja.
2. Nem hiszem, hogy bármi is történt volna vele (legfeljebb álmodott valamit, vagy egy mese keverte meg).
3. Ha viszont kérdezgeted, föként ilyeneket:
valaki mondott vagy csinált-e olyat, amit "nem szabad nekünk elmondania";
nem tudjuk megvédeni, ha nem mondja el, hogy mi történt vele;
akkor ezzel genetrálsz benne félelmeket, és csak erösíted a problémát.
4. Inkább azt kérd töle, hogy mesélje el, milyen szokott az anyukánál az esti szertartás lenni, és azt próbáljátok utánozni, meg föként a párod (azaz az apja) legyen minél többet vele.
válasza:Kérd meg, hogy rajzoljon nektek!
Rajzolja le pl., hogy mit csinál az oviban, otthon, este, a játszótéren stb.
Ötéves korban egy-egy rajzból sokminden kiderül, még olyasmi is, aminek a gyerek nevet sem tud adni.
És még valami: nincs olyan nagymama, nagynéni, egyéb rokon az anyja környezetében, aki nagyon utálja a férjedet?
#3,
az egyetlen, aki utálja a páromat, az a gyerek anyja. Burkoltan célzott is rá nekem egy csúnya vita után, hogy akkor mostantól az apja ellen fogja nevelni a gyereket. Én kérdeztem a páromtól, hogy szerinte állhat-e ez a háttérben, de ő kizártnak tartja.
Én mondjuk nem, de a párom szörnyen naiv. Mindenesetre nem akarok bogarat tenni a fülébe, inkább nem cseszegetem ezzel. De simán kinézem az anyukából, hogy elejtett pár olyan megjegyzést a lányának, hogy "milyen rossz lesz neked, hogy egy hónapig nem találkozunk, az nagyon hosszú idő ám", "remélem hiányozni fogok", "aki nem sír minden este az anyukája után, az nem is szereti őt", "senki és semmi nem tudja pótolni az anyai szeretetet", stb.
válasza:Értem.
Igen, az ilyen hozzáállás rendkívül bomlasztó lehet, nem is normális az olyan anya, aki a gyerekén keresztül akarja megbosszulni a saját vélt vagy valódi sérelmeit.
Mióta van nálatok a kicsi?
Most csak egyet tehettek: ne nagyon faggassátok, csináljatok vele programokat, ami eltereli a figyelmét, olvassatok neki meséket, vonjátok bele kicsit a főzésbe, háztartásba, adjatok neki némi felelősséget, amitől érezheti, hogy fontos nektek.
Ezek a krízisek néhány nap alatt el szoktak múlni, nem kell a gyereket a kérdésekkel is emlékeztetni, ebben a korban hamar elfelejti a bánatot, ha elfoglaljátok a figyelmét valami mással.
Le van kötve a kiscsaj rendesen, visszük ilyen bejárós táborba, azután meg majd nyaralni. :)
Reggel 8-tól délután 5-ig ott van a kézműves táborban, jól is érzi magát. De amint hazaér, jön a hiszti. Még csak két napja van itt, illetve ez a harmadik.
Csak azért furcsa nekem ez az egész, mert eddig sosem volt ilyen szinten kiborulva amiatt, hogy hiányzik az anyukája. Mondom, heteket volt velünk nemrég a Balatonon, és egyszer sem rendezett jelenetet az anyja miatt. Sőt, még nekünk kellett könyörögnünk, hogy hajlandó legyen beszélni vele telefonon.
Azóta csak két hét telt el, és ez szerintem túl kevés idő ahhoz, hogy csak úgy magától álljon be ilyen gyökeres változás. Tuti, hogy történt vele valami.
válasza: válasza:Csak hiányzik neki az anyukája:)
Ha sír,bújjatok oda hozzá. Járjatok a kedvében. Az esti rutin jó ötlet,hogy megkérdezitek anyukával mit szoktak csinálni.
válasza: válasza:bocsi de állisd le a fantáziád ez csak ront a helyzeten,
a gyereknek csak hiányzik az anya minél többet látsz bele anál jobban ki fog borulni, csak nyugtasd meg pár szóval és terelds el a figyelmét
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!