Nem tudom mit tegyek, hogyan másszak ki ebből a lelki gödörből?
Egy 20 éves lelki roncs kérdését-kérését olvassátok, aki senki másra nem vágyik, csak egy kis szeretre, megértésre, törődésre.
Nem tudom mit tehetnék elveszettnek érzem magam. Világéletemben senkim sem volt, senki nem törődött velem kicsi koromtól kezdve. Anyám másfél évesen elhagyott, apám majdhogynem tett rám, nagymamám nagyon szigorú (és néha erőszakos) asszony volt, nagypapám pedig öngyilkos lett mikor két éves voltam. Nem tudom mit várok még az élettől, belefáradtam, hogy senkire sem támaszkodhatok ha baj van. Senkinek sem mesélhetem-mesélhettem el ha valaki tetszett nekem vagy valaki bántott az iskolában, mert nem értenek meg, nem érdeklem őket, nem törődnek velem, nem segítenek...nem tesznek semmit. Kicsi korom óta hozzá vagyok szokva hogy magam oldjam meg a gondjaim, mert senkire sem támaszkodhatok...Rokonaim már nincsenek, barátaim is csak alig, de ők ehhez kevesek, hogy kihúzzanak ebből a depresszív állapotból. Sokszor ébredek úgy éjszakánként, hogy elkap a sírógörcs, mert úgy érzem nem bírom tovább. Néha már én is megijjedek a saját sötét gondolataimtól, néha legszívesebben csak meg szeretnék halni. Emlékszem egyszer ötödikes koromban hetekig lógtam az iskolából, mert nem mertem bemenni, mert az osztálytársaim bántottak...Az osztályfőnök eljött hozzánk és beszélt a nagymamámmal...látogatása után, este apám vacsora előtt annyira megvert, hogy hetekig kék-zöld voltam...még csak meg sem kérdezte miért tettem. Sosem mertem róla beszélni, a mai napig nem tudják, nem mintha amúgy is érdekelne bárkit is...Egy dolog van ami megakadályoz abban, hogy magam mögött hagyjam ezt a világot...a barátom. Úgy érzem ez a szerelem az egyetlen ami eddig megakadályozott bármiféle őrültség elkövetésében, de nem tudom meddig bírom tovább...mi lesz ha őt is elveszítem és végképp egyedül maradok? Biztosan nem akar egy lelki roncsot dédelgetni egy életen át...Úgy érzem ki kell magamból írom mindezt annak reményében, hogy valaki tanácsot tud adni nekem, vagy útmutatást esetleg saját tapasztalat alapján, hogy miként érjem el, hogy legalább egyszer és is boldog legyek az életben.
Azoknak akik ezt elolvassák és válaszolnak előre is nagyon szépen köszönöm!
Sajnos az élet ilyen, sokszor csak saját magunkra támaszkodhatunk. Azt mondom, ha lehet egyenlőre a barátod miatt ne csinálj magaddal semmi meggondolatlanságot.
Mennyi idős vagy? (ha szabad megkérdeznem).
Legyen egy cél a szemed előtt, hogy pl. nemsokára elballagsz és elmész otthonról, élni a saját életedet.
Mit szolnál inkább privát üzenethez?
Hany eves vagy?
Eleg szomoru hogy ilyen csaladi hatterbe szulettel de errol nem tehetsz es ez miatt ne is okold magadat. Ha a mamad papad valoban ennyire nem foglalkoznak veled probalj minel jobban a baratod ertekelni az o csaladjaval lenni az o szuleit szeresd ahogy tudod es tegyel meg mindent hogy az o szulei megszeressenek es hidd el lehetnek meg ok mintha a te szuleid lennenek erzesben. Remelem nekik vannak szuleik. Probalj vigyorgos jokedvu lenni es ismerkedj szerezz 1-2 igaz baratot akikre mindig szamithatsz es ok is rad. Ez nagyon fontos. Sajnos az apukad hogy igy viselkedik annak is meg van az oka de hogy megtudd szeliditeni vagy hogy valtozzon ehhez tobb ismeret kene. Eros csajszi vagy es tudom borzaszto lehet de legy eros es keress olyanokat akikben kolcsonos a szeretet. Irok meg ha van kerdesed. Drukkolok.
válasza:Szia,nem akarok neked közhelyeket írni,de hidd el,hogy az élet szép dolgokat is tartogat.Minden rossz dolog,amin átmegyünk megerősíthet,mert igenis képes vagy ilyen családi háttérrel is boldogulni.Arra gondolj,akinek még nálad is rosszabb,biztos,hogy van olyan.Keress olyan embert barátnak,aki,mint szülő pótlék példakép lehetne neked.Lehetne a barátod valamelyik szülője is,de ha netán szakítotok,akkor nem túl szerencsés a kapcsolattartás.
Nem írtad tanulsz e még,de ha célokat tűzol ki magad elé-nem teljesíthetetlent-az sokat lendít az ember életkedvén.
Akár itt is találhatsz olyat,aki szívesen levelezne veled,ebben biztos vagyok.Akár egy hasonló problémával küzdő fiatalt,akár egy olyan felnőttet,aki szívesen veszi,ha pátyolgathat.Remélem megtalálod a neked legmegfelelőbb megoldást!
válasza: válasza:Válaszadók,
Ti hogy olvassátok el a kérdést?
Első mondat:
"Egy 20éves lelki roncs kérdését..."
Erre 2-en is megkerdezitek hány éves...
Kérdező:
Az a baj, hogy túlságosan érzekeny vagy. A lelkedre vettél mindent.
Az anyukád nem azért hagyott el, mert veled baj van, biztosan megvolt az oka, nem ismerem, akár bánthatta az apukád( ahogy a lógásért megvert, nem csodálkoznék rajta), vagy egyszerűen a szülés után megmaradt a depressziőja ( a te történetedet olvasva ezen sem lepődnék eg, mert neked is hajlamod van a bedepizésre), vagy egyszerűen csak pocsék ember, pocsék anya, ebben az esetben meg jól is jártál, hogy elhagyott...
Nem a multon kell rágódni, kit érdekel mi volt akkor?
A mosttal kell törődni, a jövővel sem igazán, hiszen az még előttünk van.
Az egyedüllétet magadnak köszönheted, 20 évesen alapból sem anyu, apu szoknyája mögött kellene lenned, ha rendesek lennenek a szüleid, akkor sem.
Az életedet magad alakítod.
Nem mástól kell varnod, hogy kihúz a sza..rbol, mertt akkro másokra leszel utalva.
Amíg nem magad temted meg a boldogságodat, addig függeni fogsz valakitől.
A emeberek többsége ezt nem birja.. Nem szetnek depis emberrel együttlenni, mert lehúzó.
Teddmrendbe a lelkedet, ha kell szakember segítségével.
Fel kell dolgoznod valakhol mégis a múltadat, hogy tudd magad mögötthqgyni.
Persze az embert a múltja teszi olyanná, amilyen, deennyire nem szabadna, hogy befolyásoljon.
Gondolj bele, hogy a barátodra mekkora leki terhet teszel.
Ha ne adj Isten ő úgy gondolná, hogy mégsem vagytok jók együtt, akkor csak azért nem merne szakítani, és lenen boldogtalan melletted, mert nem birná azt a lelki terhet, hogy valami butaságot csinalsz. Azt érezné, hogy miatta, közben nem, mert a saját lelkiállapotod miatt. Normális esetben az ember nem gondolkodik öngyilkosságon..
Mielőtt félreérted, én is voltam ilyen allapotban, pedig nekem rendes szüleim vannak. Magam ellen is fordultam, tudom milyen amikor azt érzed egyedül vagy a világban, és feleslegesnek érzed magad...egy roncsnak..fizikailag is rámentem, az rázott fel egyébként..
Nekem sikerült fejben időben helyéretennem a dolgokat 1 éven belül.(18voltam)
Most is vannak hullámvölgyeim.. Neekm is segít,nhogy van mellettem valaki, akit szeretek, aki szeret, de néha rámjön, hogy ő tenyleg szet-e, stb.., pedig már a férjem.
De ez 1 napos mélypont, amikor sok zsar ér az életben..
Aztán megrazom magam, és megyek tovabb.
Egyébként vidám. És pozitív emebr vagyok, ezeket az évi1-2 mélypontokat leszámítva.
Tehát ha túllépsz a negativitáson, akkor több barátod is lesz.
Nézd mindig a jő oldalát a dolgoknak, mindig van..mindig..mgha morbid is pl..
Példa
Emberekkel folgozom, időpontokra jönnek hozzám..
Megbeszélem velük, még aznap felhívom délen, hogy 4 kor számíthatok-e rá.. Persze igen..igen...
4 őra.. 4:10... Megprőbalom felhívni semmi,
Igazából még annyi sincs benne, hogy szóljon egy smsben ha nem akar konfrontalódni...vagy mondja azt délben,mhogy nem tud, nem akar jönni.. Nem érdekel, de ne húzza az időmet, és másét se, mert arra az időpontra lett vokna 3 másik jelentkező is..
Dühöngtem...
Aztán rájöttem: ha nem kellett ottmaradnom, akkro tulajdonképpen másnap nem kell azért korán kelnem, mert orvoshoz kell menjek, ha em elintézhetem még aznap este.. Meg isntettem, gyorsabb volt, mintha reggel indultam volna neki...és még így is hazaértem 7re, mi a férjem jött, és egy vacsit is összedobtam..
Pozitívumokat kell keresni...
válasza:Előző, 6-os válaszadó: szerintem szögletesen és kicsit lelketlenül gondolkodsz... A kérdező nem túlérzékeny, szerintem nagyon is erős ember lehet (és egyre erősebb), hiszen olyasmiket élt át az eddigi, rövid élete során, amiket szerencsésebb embereknek egész életük során sem kell megtapasztalniuk - nemhogy röpke húsz évbe belesűrítve.
Senki sem lepődne meg sztem, ha a kérdező ilyen háttérrel bűnöző lenne, drogos vagy alkoholista - de ő mégsem az. Ebből is látszik, hogy van benne (ki)tartás.
Az egyetlen sztem, amit tehet, ha az előnyére fordítja mindazt, ami megtörtént vele. Ha építkezik rá. Hiszen nagyon sok rossz dolog érte, de ezek egyben meg is edzették őt...
Jól fogalmaz, szóval intelligens ember lehet(sz)! Talán a rossz tapasztalatokat felhasználhatnád más, hasonló helyzetben lévők megsegítésére.
Olvass pozitív gondolkodásról szóló könyveket, hogy megtanuld becsülni önmagadat és a lehető legtöbbet kihozni az életedből! Nagyon sok jól megírt, erőt adó könyv van a pozitív gondolkodásról és az életünk jobbá tételének módjairól (csak hogy egyet említsek: [link] ), érdemes lenne megismerkednek velük, hogy más szemmel lásd az életed.
20 éves vagyok és lány, ezt elfelejtettem odaírni, de gondolom a történet olvasása közben kiderült.
Már nem tanulok, tavaly végeztem el a 12. osztályt és azóta munkát keresek, itthon élek az apámmal, aki miután hazajön a munkából lefekszik aludni vagy nézi a TV-t. A barátom már szintén nem tanul, 1 évvel idősebb nálam, de a munkája miatt gyakran jár külföldre. A privát üzenetek is jöhetnek, bármi ami segíthet. Anyám azt mondta, nagymamám miatt ment tönkre a kapcsolatuk apummal, amit el is tudok hinni, de ez nem magyarázat arra miért nem keresett meg, vagy miért nem köszönt rám még az utcán sem, hiába éltünk 15 évig egy kisvárosban. A velem történtek miatt, sajnos nagyon nehezen kötök baratságot, mert egyszerűen nem bízom meg az emberekben. Nem tudok megbízni bennük. Igazából apukám nem mindig ilyen, inkább csak kiabál, talán ez volt a ritka pillanatok egyike amikor komolyabban kezet emelt rám, de nagyon a szívemre vettem amiatt, hogy meg sem kérdezte 'Lányom miért tetted?' Én elmondtam volna, de őt nem érdekelte. Egyetlen életcélom, hogy minnél távolabb kerüljek a szülői háztól. Van háziállatunk, egy cica. Néha lendít az életkedvemen, de ez csupán időszakos. Hatosnak: örülök neki, hogy benned volt annyi erő, hogy kilábalj a bajból, de én nem érzem ezt magamban, egyszerűen csak elegem van az életből, elegem van a szenvedésből...Eddig mindent egyedül oldottam meg soha senkire nem számíthattam és őszintén szólva ebbe belefáradtam. Nem vagyok sem bűnöző, sem drogos, sem alkoholista. Még cigarettázni sem cigarettázok, ki sem próbáltam eddig soha. Szerintem ezek csak mégjobban belevisznek a sűrűjében és nem oldanak meg semmit. Köszönöm azoknak akik eddig válaszoltak. Igyekszem megfogadni a tanácsokat bár mondani mindent könnyebb.
válasza:Nem lelketlenség, hanem saját magunk megerősítése...
Nekem ez vált be...
Biztos azért mert nagyon sok xart kaptam az élettől, és én is érzékeny típus vagyok.. Megacélozom magam, a bantók ellen, és keresem a rosszban a jőt...
Ez nem tudom miért lelketlenség..
Ha az ember mindent magára vesz, mindentől magába fordul, akkor nem lesz boldog.
Nem leszólásból, hanem tapasztalatból mondtam, hogy hagyja,mhogy ezek a dolgok túl erzékenyen érintsék, persze nem egyszerű enm úgy venni, de a múlton nem tud változtatni,a. Körülötte lévő embereken sem, csak magán.
Remélem, hogy a kerdező ertette, hogy segíteni prőbalok, és nem a magam "örömére" írtam kisregényt..
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!