Hogyan mászhatnék ki ebből a gödörből?

Idén töltöttem a 21-et, főiskolára járok. 1 éve derült ki, hogy apukámnak agydaganata van, 3 hónap alatt el is ment. Már akkor is nehéz volt, mikor kiderült a betegsége, mert úgy éreztem nekem kell tartani a családomban a lelket. És úgy is érzem, hogy erőmön felül teljesítettem. Átvettem a vállalkozásunk vezetését, iskolába jártam, próbáltam egyben tartani a családom. Nagyon megviselt, mikor kiderült, de a kezdeti sokk után csak az lebegett a szemem előtt, hogy én nem eshetek szét, mert ha én is, akkor minden. Küzdelmes három hónap volt, aztán apu elment. Akkor azt éreztem, hogy még azt sem tudtam felfogni hogy beteg, és most meg már nincs. Mentek a dolgok pár hónapig így tovább, tanultam, vállalkozást vezettem, aztán pár hónapja egyik este mikor hazaértem a munkából tudatosult bennem a dolog, és teljesen szétestem. Azóta teljesen kifordultam magamból. És ezt nem csak a barátaim mondják, hanem én is tudom. Rossz társaságba keveredtem, szinte állandóan bulizok, mikor nem suliban vagyok vagy dolgozom, 2-3 órákat alszom, nyugtatókat szedek.

Miután kiderült, hogy apu beteg és meghalt csak a túlélésre játszottam, arra hogy elteljenek a napok, úgy hogy nem csúsztam szét.

Nem tudom mit kellene tennem, tanácsokat szeretnék kérni, hogy hogyan másszak ki a gödörből?