Érezted már azt, hogy az életed zsákutcába jutott? Nem láttál a helyzetből kiutat, depressziós lettél. Hogyan másztál ki ebből a mély "gödörből"?

Éreztem ilyet, és annyira sok olyan dolog okozza, amit nem befolyásolhatok, vagy nem változtathatok rajta, hogy meg se fordul a fejemben, hogy ki fogok mászni.

Igyekszem elviselni, és minden reggel azt várom, hogy ez a nap is végre elmúljon.

Sajnos gyakran történik velem is ilyen:(

Amikor ´kezdem azt érezni, hogy végre nyugi van, akkor megint kezdődik minden előről:((

24/L

Összeszorítottam a fogam, elkezdtem visszafelé lépni az úton, amin idáig jutottam, és megnéztem, hogy hol rontottam el, mik azok a dolgok, amit másképp csinálhattam volna, melyek voltak azok, amikről nem tehetek. Rondán ki is borultam. De aztán letisztáztam nagyjából mindent, elfogadtam, hogy a múlton nem tudok változtatni. Elfogadtam, hogy a jövőnek nem kell undorító gusztustalan dolognak lennie, ha kellő energiát fektetek az életem formálásába. Elfogadtam, hogy a gödörből csak úgy lehet kimászni, hogy gyakran nekem kényelmetlen dolgokat kell tennem, de csak így lehet fejlődni. Néhány próbatétel elé állítottam magam, amelyek nem olyan egyszerűek, de tudtam, hogy menni fognak, hogy az önbecsülésem és az önbizalmam helyre billenjen.

Egy pszichológus barátom segített, aki szintén átment ilyen dolgokon.

Amit megtanultam, hogy mindig van kiút, csak meg kell találni azt a belső energiát, amit a kiláballásra lehet felhasználni. Merni kell változtatni az életeden, és fel kell hagyni az önsajnálattal és önutálattal, mert ez akaszt meg a legjobban. Le kell küzdeni a félelmeket!

Palotai Boris írónő Zöld dió című könyvében van egy mondat, ezt szívleld meg:

"Egy hibát vagy tévedést nem szabad sorssá rögzíteni."

Volt egy ilyen időszakom. Eléggé elhagytam magam, főleg anyagi gondok miatt. Volt egy saját cégem,elég jól megéltem belőle. Majd a társam(aki a könyvelő is volt) alám tett,rám küldte az apeh-ot,stb.A lényeg, hogy a vagyonosodási után 3 milliós büntetést kaptam. Az mindegy,hogy miért...Felszámolták a céget,én pedig ott maradtam 1 fillér nélkül. A rengeteg "barátom" mind eltűnt, nem maradt senki akire számíthattam volna,egyedül a párom. 2-3 hónapig vegetáltam a félre tett pénzemből, nyalogattam a sebeimet,aztán elhatároztam, hogy változtatok! Új munkát kerestem,s szerencsére találtam is. Ez lekötött napközben, szorgalmasan dolgoztam,kapcsolatokat építettem,próbáltam minél jobban kihasználni a lehetőségeket,s fél évre rá már rendbe jöttem anyagilag. A cégnél,ahol most dolgozom találtam új barátokat,akik nagyon rendesek és segítőkészek. Szabadidőmben sportolok, barátokkal vagyok,egyszóval elfoglalom magam. Nem mondom, hogy teljesen túltettem magam azon, hogy derékba törte az az ember a karrierem,de attól nem lesz jobb, hogy sajnáltatom magam. Szerencsére a párom mindenben segít,mellettem áll. Azt hiszem, most már túl vagyok a nehezén,innentől már csak rajtam múlik,hogy mit kezdek az életemmel,karrieremmel.

N/28

Igen, most iszonyatosan érzem, és képtelen vagyok kimászni a gödörből. Depressziónak talán azért nem nevezném, mert tudom, ha kitudnék mászni, minden jobbra fordulna, tehát remény még van bennem. És ha arra gondolok, hogy öngyilkos legyek, akkor az jut eszembe, hogy bár az eddigi 30évem nem volt túl jó, de még kilehetne hozni szép éveket az életből később. De mikor? Itt a zsákutca, a kín.

Egyedül vagyok, és nincs ki segítsen, akivel lehetne beszélgetni és ezzel erőt adna. A "barátok" mind családosok, hogyan is kérhetném bárki segítségét, viszont tudom őket bíztatni bármiben, észre sem veszik, hogy nekem is szükségem volna hasonlóra.

Tudok erős lenni, mindez nem lenne probléma, ha lenne munkám. Munka amivel gyűjtögethetnék arra, hogy egyszer nekem is lehessen családom, és hogy addig is legyenek kollégáim, és hasznos mindennapi elfoglaltság.

Annyira kellene az a munka, hogy rendszeresen minden állásinterjút elrontok. Nem tudom a határozott és boldog karrierista nő látszatát kelteni.

De van eszem, diplomám, akarok nyelvet tanulni, akarok sokat dolgozni, de mire megyek ezekkel ha nem tudok színész lenni egy állásinterjún?

Most dolgozni lenne jó, mellette nyelvet tanulni, és keresni egy kedves, okos és megbízható társat mindörökre.

Ha ez az utóbbi mondtad lenne, akkor már olyan távol lennék a gödörtől, hogy az csak na. Na de nincs munka, nincs kiút. :.-(