Érezted már azt, hogy az életed zsákutcába jutott? Nem láttál a helyzetből kiutat, depressziós lettél. Hogyan másztál ki ebből a mély "gödörből"?

Éreztem.

Én szerencsés vagyok, mert nagyon jó barátaim vannak. Két barátnőm "összefogott ellenem", legalábbis akkor kicsit úgy éltem meg. Lemondták a programjaikat, szinte minden nap megjelentek nálam, és néhány órán keresztül folyamatosan szekáltak, hogy csináljam a dolgaimat. Meg persze meg is hallgattak.

Végül is az ő segítségükkel sikerült egyről a kettőre lépnem, amiért nagyon hálás vagyok.

én nem írok sokat. egy könyv.

angelisz irini: egymás kedvéért születtünk. megéri ;)

Sajnos az élet ilyen, az embernek meg kell szenvedni mindazért amit elakar érni,és lehet,hogy nem mindig sikerülnek jól a dolgok,de a végén csak rajtunk áll,hogy hová jutunk.

Minden rossz elmúlik egyszer, és a megoldás arra, hogy hogy lépjünk át rajta? Gondoljuk át másképp a dolgokat.

Az a gond,hogy sokszor annyira a problémákra figyelünk, hogy észre sem vesszük, hogy mennyi boldog pillanat van az életünkben. Nem kell nagy dolgokra gondolni, csak élvezzük azt, hogy járhatunk, azt hogy leülhetünk a parkba, és hallgathassuk a madarakat, és gyönyörködjünk a tájban. Sajnos valakinek ez sem adatik meg, gondoljunk bele,hogy mi ezt megtehetjük, és annak milyen nehéz aki ezek nélkül éli le az életét. Nekünk itt az esélyünk rá, és mégsem tölt el minket boldogsággal???

Ha csak egy valaki is van, aki közel áll hozzánk becsüljük meg a szeretetét, mert feltétel nélkül szeret minket. És örüljünk neki!! Ha nincs ilyen járjunk nyitott szemmel, rengetegen élünk a világban miért pont mi ne találnák egy olyan barátot, akivel megoszthatjuk a gondjainkat??

Igazán tudom hogy milyen az amikor valaki depressziós, rettentő egy állapot,de hidd el van kiút...lehet hogy százszor kell próbálkozni,hogy kijuss,de igenis sikerülni fog!!! Csak pozitívan!!

Igen ilyet szinte mindenki érzett már én is de csak azok tudnak kimászni a gödörből és talpra állni akik akarnak. Ha csak sajnáltassuk magunkat és a sebeinket nyalogatva várjuk a csodát akkor ott maradunk a gödör mélyén. Még csak 20 éves leszek de mindenért foggal körömmel meg kellett harcolnom.

Sokszor éreztem hogy nagyon nehéz de soha nem adtam fel. Most boldog vagyok olyan boldog amilyen talán sose voltam.