Ti nem féltek hogy olyanokká váltok mint a szüleitek?

Szia.

Nem volt jó gyerekkorom és az apám zsarnok volt, anyám szeretetét meg sose éreztem. Ma közel 40 évesen teljesen másképp nevelek, de fel is róják nekem.A lányom a mindenem és azt akarom, hogy boldog gyermekkora legyen. Én nem verem, és bizony kicsit el van kényeztetve is- ezutóbbi valóban rosszul sikerült. Szeretni is kell a gyereket, de szigorral nevelni is, és ha megkap mindent nem lesz boldogabb ember. Ezeket szűrtem le.

Tehát ilyen téren nem lettem olyan mint a szüleim, de anyámra ha akarok, ha nem hasonlítok. Először is külsőleg, de ebbe már beletörődtem. Attól féltem mindig, hogy ne legyen olyan keserű, negatív ember mint ő, és véletlenül se olyan férjet fogjak ki, mint ő. Annyira "jól sikerült" a programozás, hogy pont olyan férjem lett, mint anyámnak és már látom a jövőmet: nyelés,keseregés, szorongás vár rám.

Igen.

Apám önző, önfejű, csak magával törődik, anyám türelmetlen, indulatos és nem tudja kimutatni a pozitív érzéseit. A nevelés a nagyszülőkre hárult, míg kicsik voltunk, mert akkoriban a gyerek csak arra kellett, hogy a társadalmi elvárásnak eleget tegyenek, így a tipikus jó szülő-gyerek kapcsolatra nincs mintám.

Annyi már kiderült, hogy az önzőségem, nem olyan durva, mint lehetne. Kompromisszumokat tudok kötni, de vannak olyan dolgok, amiket akkor is úgy akarok, ahogy az nekem előnyös, én kitaláltam. Próbálok mindig tekintettel lenni a páromra, hogy véletlenül se nyomjam el, mint ahogy azt "megtanultam", hogy hogyan is kellene rendesen.

Az évek során megtanultam 10-ig számolni, de így is van olyan szituáció, amikor előtör belőlem "anyám". Félek, hogy amikor gyerekünk lesz, akkor vele is olyan leszek, mint anyám velünk. Üvöltök, csapkodok, és elmondom mindennek. Nem akarok ilyen lenni, de bennem van a félsz, hogy bizonyos szituációkban a "tanult sémák" fognak előjönni. Párom biztat, hogy ide nem fogunk eljutni.

Ami biztos, hogy az érzelmeimet ki tudom mutatni, de csak az arra érdemeseknek.

Az egyszem reményem, hogy párom kiegyensúlyozott, imádnivaló családból jött, így van jó példa is nálunk.