Akik (fiatal) felnőttként is a szüleikkel élnek, külön gondoskodnak a saját dolgaikról, vagy minden úgy megy, mint 10 évvel azelőtt?

Persze, hogy a saját szintemet takarítom, basszus, ez is akkora, mint egy lakás, csak a szülői ház tetején van! Így lett kialakítva!

Nem tudom, mi olyan érthetetlen ezen.

Megjegyzem, valóban nem változott sok minden a tinikoromhoz képest, márpedig azért nem, mert engem sosem tiltottak semmitől: már 13 éves korunkban Balatonon voltunk egy hetet a barátnőimmel, stb. Nem lettem drogos, nem cigizek, nem iszom... Szóval megbíztak bennem. Így a 18 nem volt változás, igaz.

Mindent magam csinálok amihez nem kell segítség. Vásárolni például együtt járunk, mert nekem se kocsim, se jogosítványom. Nem tudom ez miért lenne ciki vagy valami. Nem létezik olyan ember a földön, legyen akármilyen idős, aki 100%-ig önálló. Bármelyik felnőttel megeshet, hogy nem tud valamit és más mondja el neki, vagy valamiben fizikai segítségre van szüksége. Ettől nem lesz kevésbé felnőtt.

Külön emeletem van, azt takarítom, másét miért kéne? Ha egyedül élnék akkor is csak a sajátom takarítanám. Azt csinálok amit akarok, annyira kell tekintettel lennem rájuk, mint bármelyik normális embernek. Pl. nem ugrókötelezek hajnalban az emeleten amikor alattam alszanak. Szintén semmi köze a korhoz vagy a rokonsági fokhoz. Van hogy napokig nem is beszélünk vagy találkozunk.