Rossz szülő vagyok?

Éljen a kettős mérce, látom az nagyon megy.

Több száz apa hagyja el a gyerekeit, az nem gond, megesik az olyan, igaz? De ha egy nő hagyja el a gyerekeit akkor máris máglyára vele, égjen a boszorkány! xD Viccesek vagytok.

Amúgy én jól vagyok köszönöm, hogy érdeklődtök, pláne hogy itt vagytok és földobjátok az estémet.

Csak egy kis tanulságos történet, hogy ti se unatkozzatok.

Volt egy osztálytársam, mondjuk az ő szülei nem váltak el, de apuka ott is ilyen nagybetűs Férfi volt, teljesen elnyomta a feleségét és a fiát. Szerencsétlen srác, minden reggel apu hozta az iskolába, hogy biztos betaláljon, suli után pedig rögtön haza kellett mennie és telefonon bejelentkeznie, hogy otthon van. Soha nem volt velünk még osztálykiránduláson se, mert ott biztos majd iszik meg drogozik, meg persze sehova máshova se volt elengedve. Apu mondta meg neki mikor és mit nézhet a TVben, mikor használhatja a netet. Nyilván alap elvárás volt, hogy kitűnő legyen. Én mindig nagyon sajnáltam, pedig egy kedves, okos fiú volt. Ez volt a szerencséje, hogy nagyon okos, olyan szakot választott az egyetemen, ami csak Pesten van, így apu kénytelen volt elengedni. Albérletbe ment, tanult veszettül, hogy kapjon ösztön díjat és dolgozott mellette. Az így összeszedett pénzéből, összeköltözött másokkal és azóta nem járt otthon. Nem találkoztunk azóta sokszor, de most már olyan öröm ránézni, felszabadult és boldog. Az anyukájával beszél néha telefonon, de neki is megmondta, hogy soha többé nem fog vissza menni.

Szóval ennyit az elnyomó, "szigorú" apákról...

"Több száz apa hagyja el a gyerekeit, az nem gond, megesik az olyan, igaz? "

Az nagyon nagy baj.

Csak most itt nem erről van szó.

Amúgy kérdező, nem tudom miért vadidegenektől érdeklődsz e felől.

A legegyszerűbb, ha megkérdezed a gyerekeidet, hogy ők mit gondolnak.

Mondjuk azt nem tudom, hogy a fiad mennyire mer szembeszállni veled, de szerintem a lányodtól egyértelmű a válasz.

Nos... Engem ugyan nem hagyott el anyám, de mindkét szülőm olyan mint te, SEMMI érzelmi támogatást nem kaptam tőlük, soha. Ki is írtam épp a minap egy kérdést, ha van időd, olvasgasd el, meglátod milyen lelkivilága lehet annak, akit így "magára hagynak" és csak csesztetik folyton, hogy még jobb legyen. Érthető, hogy jobbat akarsz belőlük kihozni, de igenis éreztetni kell a gyerekkel, hogy bármi van, szereted. http://www.gyakorikerdesek.hu/egyeb-kerdesek__onismereti-ker.. (több dolog van benne, nem csak a szüleim, de az volt kb a legfontosabb, hiszen kiskoromban mással nem igazán beszéltem, csak velük)

Akkor mi van, ha a lányod leszbikus? A második válaszoló is fura, attól senki nem lesz az, hogy az anyja ilyen meg olyan. Mint írtam, a szüleim (azon kívül hogy sose mutattak irányomba semmi érzelmet) teljesen ""normális"" életet élnek, mégis igazából sose mondtam hogy heteró vagyok, ha találtam volna olyan lányt aki "bejön" és én is neki, simán összejöttem volna vele, most utasítsak el valakit csak azért mert csaj? Na mindegy, ez személyes, de lényeg hogy a gyerek nemi identitására nem sok hatással van szerintem az hogy tizenéves korában az anya mit csinál. Nem tudom, neked miért fáj ha barátnője van. Ha elutasítod emiatt, csak neki lesz igaza.. aki képes emiatt eldobni a gyermekét, az nem szereti. Ha pedig nem szereted, persze hogy nem lehetsz jó szülő.