Lehet az anyámnak bármiféle beleszólása abba így 18 éves koromban, hogy mikor és mennyit eszek?

Nagymamám is ezt szokta csinálni. Igazából annyit tudsz mondani, hogy ne féljen, meg fogsz ebédelni, de most még nem esne jól, és nyilván ő sem szeretné, ha rosszul lennél.

Esetleg, ha van rá jó ok, mondd el neki, miért tér el az életritmusod az övétől. Pl. mert éjszaka tanulsz és későn fekszel le.

Tapasztalatom szerint ezt a problémát úgy lehet orvosolni, hogy napi egy étkezést megpróbálsz az övéhez igazítani, azt együtt megeszitek, beszélgettek, stb. Akkor a többi már hátha nem fogja zavarni.

Praszt dolog, mikor valaki mást cssztetünk, de igen, lehet. Mert ő az anyád, szeret, félt...

Nekem is rendszeresen beszólogattak, miért-mikor-mit... egy idő után megutáltam velük enni (a hétvégi ebédeken kívül mindig máskor ettem, mint ők), és azóta, ha valaki szekál, egyszerűen leteszem az evőeszközt, hogy akkor befejeztem a kajcsizást (ha teli a tányérom, akkor is).

Ja, igen, a másik kedvenc, mikor bébiszitterkedtem, és anyuka mindig szedett nekem is, aztán csodálkozott, meg sértődött, hogy a felét meghagyom. Hiába mondtam neki, hogy nem vagyok éhes, vagy nem akarok már megint tésztát, vagy kenyeret enni (szép hiánybetegségem lett tőle ráadásul), le se szrta. Gyűlöltem!

Szólj rá, vagy mondd el, miért nem eszel délben. A te dolgod.

Amúgy sosem értettem, minek kell ezért beszólogatni, csak megutáltatják a gyerekkel az evést - ami pedig jó. :)