Apukám másik városba akar költözni de én nem akarok vele menni. Hogy tudnám ezt elmagyarázni neki anélkül hogy megbántanám?

15 éves lány vagyok. A szüleim elváltak amikor 2 éves voltam mert anyukám elvesztette a látását egy balesetben és utána alkoholista lett. A bíróság apukámnak ítélt szóval én ezóta vele élek. Kb. amikor 7-8 éves lehettem akkor találkoztam újra anyukámmal. Akkor már rendbe jött viszonylag, sikerült leszoknia és talált magának egy párt is aki azóta már a férje. Szóval az évek során anyukámmal nagyon jó kapcsolat alakult ki köztünk és szerencsére a férje is nagyon rendes és szeret engem. Apukámmal viszont sajnos nagyon rossz a viszonyunk. Otthon dolgozik, van egy saját kis irodája a házban az én szobám pedig pont mellette van így gyakran van vita abból hogy nem bír tőlem dolgozni mert nyikorog az ágy vagy hangos a tévé. Mondtam neki hogy akkor cseréljünk szobát (az övé a ház másik végében van) de neki nincs kedve a cipekedéshez meg a festéshez. Szóval az időm nagy részét anyunál töltöm hogy ne zavarjam apukámat. De ezért nagyon keveset találkozunk így szinte alig beszélünk egymással. Plusz ha apunak van egy kis szabad ideje akkor ezt inkább az új barátnőjével tölti akit én nem szeretek. A probléma az hogy apukám most kitalálta hogy ő szeretne összeköltözni ezzel a nővel aki pont most kapott új állást három várossal odébb. És mivel apukámnak mind1 hogy honnan végzi a munkáját ezért őt nem zavarja hogy oda kéne költöznie. Én viszont nem szeretnék menni. Egyrészt mert nem szeretném anyukámat itt hagyni másrészt mert nem szeretem azt a nőt és apukámmal nem tudok úgy beszélgetni mint anyuval. És apu ott is ugyan úgy ilyen sokat dolgozna és szintén nem lenne rám túl sok ideje. Persze tudom hogy apukám miattam dolgozik ennyit, hogy engem el tudjon tartani ezért is nem akarom megbántani. Tudnátok valami ötletet adni hogyan mondjam meg neki kíméletesen hogy anyukámhoz szeretnék költözni?