Mit tegyek, hogy ne kötődjek az apámhoz és a családjához érzelmileg?

Apám èvekkel ezelőtt elhagyott minket. Mindig is össze- vissza csalta anyámat. Mióta az eszemet tudom, alkoholista volt. Már van egy kèt èves fia is, mègis minden nap alkoholizál. Hètvègente náluk vagyok, ilyenkor rendszerint, ha kedve tartja megaláz ès bűnbaknak titulál, rendszeresen durván kiutasít a lakásból, ha neki valami nem tetszik. Ahogy megèrkezem, máris takarítanom, főznöm kell. Trehány ès hihetetlenül fennhordja az orrát, már egy jópár ideje alig vannak tiszta pillanatai. Volt, hogy az utcán nekem jött ès kis híjja volt annak, hogy ne verjen meg. Neki rosszabb termèszete van mint nekem, kèptelen kezelni a dühèt. Èn az öcsèmet vèdem, ès ezt utálja, mert megszokta hogy mivel nyugdíjas, így mindig mindenki őèrte tegyen, de ő senkièrt.

Anyám kèt műszakban dolgozik, nehezen èlünk meg ezèrt is megyek apámhoz. Egy piacon árulom neki az összelopkodott tárgyakat, vagy èppen az èn règebbi ingóságaimat, kinőtt ruhadarabjaimat.

Nem tudom, hogy mit kellene tennem, mert már teljesen belebetegszek lelkileg az egèszbe. Nem hagyhatom, hogy az öcsèmet otthonba tegyèk. Nem engedhetem, hogy ez megtörtènjen, de mèg kiskorú vagyok így teljesen tehetetlen. Az anyja csapnivaló nőszemèly, túlzottan nem törődik vele, hiába van pènze, a keresztszüleinek kell ruháztatnia az öcsèmet, de ők nem hajlandóak magukhoz venni őt, pedig egyáltalán nem jó neki otthon.