Mi a véleményetek arról, amikor egy pár az egyikőjük családjához költözik?

Ha közös otthont terveztek a pároddal, akkor érdemes elsősorban a kettőtök közös érdekeit szem előtt tartanotok.

A családdal is meg lehet alap esetben ezt beszélni.

Ha mégsem akkor lehet, hogy sértődés lesz utána pedig kibékültök.

Én általában nem pártolom. Tudom, régebben is megélt egy fedél alatt több generáció, de szerintem sokkal jobb az, ha külön kezdtek új életet.

De a te esetedben lehet, hogy nem olyan rossz ez a megoldás. Nehéz így megmondani. Tudod elég sok esetet láttam már, hogy az addig jól nagyon jól kijövő, egymást szerető anyós/após és meny/vő az összeköltözés után nem sokkal már nem is jöttek ki olyan jól. Még nagyon jó természetű embereknek is nehéz összerázódni ilyen helyzetben.

De nem akarok itt vészmadár lenni, ez nem azt jelenti, hogy nálatok is így lesz, főleg, hogy csak 1-2 évről van szó.

Egyébként volt már úgy, hogy hosszabb időt töltöttél náluk? Akkor már talán lehet fogalmad arról, mennyire tudtok alkalmazkodni egymáshoz.

Ha úgy érzed, minden rendben lesz, vágj bele. Kár, hogy a szüleid így állnak hozzá, de majd megbékülnek. Ez egy teljesen ésszerű döntésnek tűnik a részedről.

Szerintem a szülők nyakára költözni a lehető legrosszabb, maximum akkor életképes, ha külön leválasztott lakrész van, külön víz/gáz, stb. számlálókkal.

Az a baj, hogy látogatáskor hiába kedves az anyós-após, nem tudni, hogy együttéléskor hogy jönnél ki velük. Nekik van egy megszokott életritmusuk, szokásaik, amikhez ragaszkodnak a saját házukban, és nem valószínű, hogy ehhez olyan könnyű alkalmazkodni (én pl. nehezen tudnék máséhoz). Ha egy fedél alatt éltek, tele van az élet konfliktusforrásokkal sajnos.

Egyébként is inkább azt mondom, hogy ha közös életre vágytok, akkor azt a saját lábatokon kezdjétek el, ne mások nyakán. Ha kell, albérletben. Egy kis lakás nem jár nagyobb kiadásokkal, mint a szülőknek hazaadni, így kb. ugyanannyit tudnátok félretenni. Főleg, ha te is találsz munkát...

Az esetek többségében nem végződik jól. Akiket én ismerek, folyton panaszkodnak a szülőkre. Nincs igazi magánéletük, sokat veszekszenek a házimunkán, anyagiakon.

Én nem tenném :-(