Nem akarok párom családjához "tartozni"! Mégcsak látni sem akarom őket soha többet!? /
Párom nem akarta bemutatni a családját. Mindig azt mondta, jobb nekem ha nem ismerem meg őket. Kapcsolatunk elején nagyon rosszul esett. Ugy gondoltam ez csak szöveg és azért nem akar bemutatni, mert nem tervez velem hosszú távra/ nem gondolja komolyan velem.
Több, mint 2 éve vagyunk együtt, egyre inkább eröltettem/ kértem, hogy mutasson be a családjának. (Hozzáteszem volt néhány kapcsolata elöttem, de csak az elsőt mutatta be és a rossz élmény után senkit nem vitt haza)
Úgy éreztem mégiscsak ideje lenne már és nem akartam elhinni, hogy annyira rossz a viszonyuk.
Hát én még ilyen családdal nem találkoztam. Ennyire buta és közönséges emberekkel. Párom nagyon csendes típus és látszanak rajta a sanyarú gyermekkor emlékei, de ezt látni/ tapasztalni nagyon sok volt nekem.
Páromat egész életébe elnyomták, nem szerették (nem tervezett gyermek volt), ráadásul eleven is, folyton verték. Van egy bátyja, ő a család büszkesége szerintük okos és intelligens. Nos ez az okos és intelligens ember mégcsak köszönni sem volt hajlandó végignézett és elvonult.
Ugy éreztem lenéznek engem is és páromat is. Rendkívül kellemetlen volt.
Azt hittem szülei csak normálisabbak lesznek, hát anyukája azért köszönt. Kedves voltam, mosolygós, bemutatkoztam. Majd anyja páromra nézett és közölte..."Hogy hozhattál haza egy ilyen üresfejű plázacicát. Ezek csak a pénzre mennek, és csak azzal foglalkoznai, hogy jól nézzenek ki..Nem feleségnek való."
Azt hittem elsírom magam. Még soha nem aláztak meg ennyire. Egyetemet végeztem, adok magamra. Mindig is nőiesen és stílusosan öltözködtem, semmiképp sem igénytelenül/ közönségesen. (mégcsak szőke sem vagyok)
Direkt visszafogottabban is öltöztem és ezt kapom. Mintha ott se lettem volna, ugy mondta páromnak. Párom erre annyit mondott, hogy ettől akart megkímálni, nincs értelme őket megismerni. És inkább menjünk is.
Kocsiba természetesen már nem bírtam és hazáig sírtam.
Ilyen család??? Ezek után mi lesz velünk? A mi családunk nagyon összetartó, hatalmas szeretetben nőttünk fel elképzelni sem tudom, hogy ők hogy bánhattak így párommal. (És most már értem párom miért szeret annyira nálunk.)
És mi lesz ha komolyabbra fordul a kapcsolatunk? Én ehhez a családhoz nem akarok tartozni, mégcsak látni sem akarom őket többet.
Mit gondoltok? Teljesen elkeseredtem!
2. válaszoló! Természetes, hogy nem piszkálom ezzel. Kocsiba nem tudtam palástolni, hogy családott vagyok és rosszul viseltem, hogy így bántak velünk.
Azóta nem hoztem ezt szóba neki. De zavar, nem tudom túl tenni magam ezen a rossz élményen. És ugy éreztem valakinek el kell mondanom. Ezért tettem fel ezt a kérdést.
Köszönöm a válaszokat mindenkinek!
Ha komolyabbra fordul a kapcsolatotok, úgysem tudod teljesen kivonni magad a párod családjának dolgaiból.
Döntsd el, hogy így akarod-e?
Nem kellett volna így meglepődnöd a viselkedésükön, azok után, hogy verték, elnyomták a párod. Nem is értelek.
De akkor sem tudom figyelmen kívül hagyni. Ha esetleg családunk lesz, akkor is majd folyton veszekednek és lenéznek minket? Ha gyerekeink lesznek, akkor velük is így bánnának?
Én imádom a nagyszüleimet a családomat. Számomra nagyon fontos a család.
Tényleg nem magamat akarom sajnáltatni. (bár lehet hogy így jön le.) De nem tudom kezelni a helyzetet.
És párom se véletlenül lett ilyen magábaforduló. Egész életébe lenéztek, bántották mégis sokra vitte. De nem hisz magában igazán. Önző lett és ugy gondolja csak saját magára számíthat. Még engem se enged olyan közel magához. Nehezen mutatja ki az érzéseit és zavarba is jön, ha érzelmi témáról van szó. Nem nagyon mondja el a véleményét, nem szeret magáról beszélni sem.
És ha saját családunk lesz, akkor hogy fogunk szerető családi hátteret biztosítani a gyermekeink számára, ha ő magam mégcsak azt sem tudja milyen az???
Lehet nem egyértelmű, de párom családjáról sosem beszélt. Kerülte a témát. Mindig annyit mondott, hogy jobb ha nem ismerem meg őket.
A találkozás után mondta el,hogy verték nem szerették és ezt is csak néhány szóban.
Egyáltalán nem beszél a családjáról. Egészen eddig semmit nem tudtam róluk.
Ezért lepődtem meg ennyire.
Azt hittem eltúlozza, hogy jobb nekem hogy nem ismerem meg őket. Erre nem számítottam, sokkolt az egész.
És látja rajtam, próbálom leplezni és kerülni a témát.
Tudom, hogy nem tehet róla...
Valóban lealázó módon viselkedtek. Hát.. ez nem fog javulni, az az érzésem. Amit anyja csinált, mondott, ezt szó szerint úgy hívják: elnyomó. El akarja nyomni saját fiát.. és nektek ezt el kell kerülni.
Minél messzebb tőlük, éljétek boldogan a saját életeteket! Az esküvőre sem kell meghívni, aki ilyen ellenséges veletek!
ha gyereketek lesz, nekik a ti szüleitek lesznek a nagyszülők. egy gyerek még nem gondolkodik el azon, hol a másik nagyi, meg nagypapi. a párod elviheti, bemutathatja őket, de családostól szerintem ne menjetek. a bátyám párjának az anyja szintén problémás. nincs ott családi rendezvényeken, nem megy hozzájuk soha. a saját lányának összeszorul a torka, ha hall felőle, de néha megy hozzá, és ritká elviszi a kislányt. az unokáját látja, de nem része a családnak. sokat tett érte, hogy így legyen.
azon azért meglepődtem, h szerinted a párod azt sem tudja, h mi a szeretet és úgy gondolod, előtted sem nyílik meg igazán. ez két éven át nem okozott problémát neked, csak most, h láttad a szüleit?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!