Mit csináljak anyámmal?

Elég nagy gondok vannak..voltak. 19 éves vagyok, és tudok alkalmazkodni az egész helyzethez, de nehéz... Én jóba akarnék lenni az anyukámmal, de nagyon szemét volt velem. A gyerekkorom egy rakás k*ki volt.. Nem voltak barátaim, a kapcsolataim megszakadtak, itthon ültem.. Egyszer, mikor elkezdtem kijárni" általános iskola, felső tagozat. Esküszöm bicikliztünk, játszottunk, kosaraztunk az osztálytársakkal. Előbb hazakellett mennem mint a többieknek, emlékszem milyen ciki volt, közbe hivogatott az anyám rohantam haza, 5 percem volt tekertem..És késtem pár percet. Ordított.. Mindenről be kellett számolnom mit csináltam kivel voltam.. Alapból érzékeny voltam, de a társaság kialakította volna a személyiségem fejlődés stb... tudjátok . Hát nem... Iskolában még az elején felvettem azt a viselkedést amit láttam tőle, meg amit belémnevelt, és nagyon nem volt jó! Amire rá is jöttem, és változtattam folyamatosan, hogy ne szivassanak. És megtudtam csinálni. Barátkoztak volna velem.. Középiskolába ugyanez, de akkor is folyamatosan mindenről bekellett számolnom.. Annyira rossz érzés ez az egész. Hogy kimaradt a gyerekkorom, valahogy a bulizgatás, a barátkozás, az első fiú.. Szerelem. Iskolába is hogy, hogy lehetek ilyen hülye stb.. Kiskoromba is megvert ha nem ment valami.. Olyan sportra kellett járnom, amit utáltam. Táncolni szerettem volna, mert az akkori osztálytársaim is táncoltak. Gyerekek voltunk. Ugyanazt akartuk csinálni. De nem járhattam, mert hogy ő arra nem enged..

Nembaj, én ezeket túléltem, átvészeltem.Érettségi után is folyamatosan ordított, és sorolta milyen vagyok. Jó volt az is.. Megyek egyetemre annak ellenére, hogy milyen hülye vagyok . próbálok kedves lenni, jól akarom érezni magam, szeretni és szeretve lenni..

Előbb is veszekedtünk. Nem tanított meg az életben semmire, magamtól tanultam meg amit megkellett. Pofára eséstől volt minden. A kajálásomtól kezdve mindenbe beleszólt. Mivel kiskoromtól kedzve folyamatosan azt kellett ennem ami van, amit hoz, és tömte belém a cukros kajákat.. Na, én elhatároztam azóta nagyon sokszor, de most véglegesen, hogy mire suli lesz szép alakot szeretnék úgyhogy járok sportolni magam, és egészségesen eszek. Nem eszek hízlaló kajákat. Erre a drága anyukám ma is pitét akar nekem sütni. Mondtam nyugodtan, úgyis tudod hogy nem eszem meg. :)))))) Zavarja, mert ő kövér. Amúgy régen pánikbeteg volt, bár még mindig az. Nyilvános helyen üvölt, és ordít. Apuval ha itthon van mindennap, meg velem is szokott. Elég ciki volt régen, amikor nyaraltam velük, és ordított úgy, hogy minden szem minket figyelt. Na azóta többször nem járok el nyaralni. Bocsi, hogy ennyit írtam. Csak felemészt ez az egész. A magány, hogy egész eddigi életem során nem tudtam mit csinálni.. Akinek ilyen anyja van az talán megért.. Bár sokan nem tudjak, vagy nem hiszik el milyen. De hát nem is panaszkodom róla, mert minek. Barátom is ellett mondva mindennek 16 évesen hoztam ide elsőt, őt is elmondta mindennek. Beleolvasott az üzeneteimbe, régen is feltörte a facebookom, meg mindent. Azóta törlöm, többször változtatom a jelszavam.. Egy pszichológussal találkoztunk kétszer is, látta a viselkedését. Megmondta, hogy nem normális zsarnok, és menekülni kell tőle.. Szóval nem tudom, ha már egy orvos is ezt mondja, az elég súlyos lehet. Én megértem a háttérét, most nem írom le de nem volt neki rossz élete.. Csak fontoskodó, kötekedő állat.így viselkednék kiutálnak mindehol. Évek munkája volt, de nagyon megkellett változnom, hogy elfogadjanak. És az egyedüllétet már megszoktam.. Azért hiányoznak dolgok, amik kimaradtak. Szerintetek betudnám pótolni? Vagy már örökre lelkibeteg leszek?? :)