Ez szerintetek is kivételezés?

A történet még azelőtt kezdődött mielőtt megházasodtam. Szóval mikor a párommal, 1 éve és kb. 2-3 hónapja jártunk, felmerült az ottalvás. Ezt elmondtam a szüleimnek, hogy tovább maradhatnék-e náluk, másnap jönnék. Erre nagyon kiakadtak,nem engedték. Nem is lett volna baj, ha nem vágtak volna fejemhez nagyon csúnya dolgokat,pl. te k*****rva, menjél ...tesd meg magad, de haza ne gyere ilyesmi. Sírtam, apa meg is ütött. (Egyébként ő volt az első barátom és most már a férjem is. Soha nem voltam rossz gyerek, igazi jó tanuló. Szóval nem értettem).

A kivételezést pedig azért tettem fel a kérdésemben, mert hugomnak van most egy barátja, egy éve sem jártak együtt és tesóm felhívta a barátjuktól őket, hogy ott aludhat-e. Nem engedték, de nem kapott leszidást mint én. Kedvesen elmagyarázták neki. :S Annyira zavar, hogy neki több mindent megengednek.... mint nekem anno. Neki nem mernek szólni...

Mondjuk tudom elég durva, hogy ilyeneken rágódom, mert a párommal már lassan öt éve vagyunk együtt, de tesóm most jár valakivel, ezért hasonlítok.

Mióta történtek ezek a dolgok, nem érzem olyannak a viszonyom a szüleimmel, nem tudok kedves sem lenni. Több dolog történt, de sok lenne leírni.

Nem tudom, lehet ezért vagyok mostanában szomorú.

Remélem ez fog változni. Szerintetek igazam van, hogy kivételeznek? Egy barátnőm sincs, akivel ezt megtudjam beszélni :S