Hogy érthetném meg velük, hogy amiért a külsőm változott, én még ugyanaz az ember vagyok?

Szeptemberben kezdtem az egyetemet és azóta elég keveset találkoztam a szüleimmel, leginkább csak akkor, ha volt valami alkalom (szülinap, keresztelő, stb).

Ezalatt az 1 év alatt eléggé megváltoztam külsőre, a hajamat befestettem vörösre, műszempillám és műkörmöm van és elkezdtem nőiesebben öltözködni, adok a külsőmre.

Azt hiszik, hogy a márkás holmik és a smink miatt más ember lettem, de ez nem így van.

Ők viselkednek velem máshogy... Nehezményezik, hogy keveset megyek haza, de nem értik meg az én érveimet, csak azt mondogatják, hogy "bezzeg xy gyereke minden pénteken hazajön és itt tölti a hétvégét".

Tegnap is mondtam apának a telefonba, hogy nem hiszem, hogy eltudok menni velük a családi nyaralásra és jött a válasz, hogy persze, a nyaraló és a Balaton biztos nem olyan szép, mint egy egzotikus sziget és a családom társasága sem lehet olyan szórakoztató.

Nem értem, miért akarnak bennem direkt bűntudatot kelteni.

Olyan, mintha nem fogadnák el, hogy már nem 12 éves vagyok.