Mit tennétek, ha megtudnátok, hogy örökbe fogadtak titeket?

Szerintem nyugodj meg. Ha inkább csak ezek érdekelnek, ezeket megtudhatod apukádtól is, illetve megkérdezheted később is. Talán most kicsit azt is érezheted, hogy most meg kell kérdezned, mert felfordult kicsit az életed, de hidd el, hogy ráérsz megkérdezni pár hét múlva is. Szerintem gondold át, szedd össze fejben vagy esetleg írd le, hogy miket szeretnél kérdezni, meg egyáltalán emésztgesd magadban a dolgot. Ürítsd ki kicsit a fejed, menj el sétálni egy kellemes helyre stb. Nem teljesen értem, de ha jól vettem ki a szavaidból, akkor eddig nem sokat találkoztál apukáddal, legalábbis nem együtt éltetek (de most együtt fogtok?). Akkor szerintem ne mindjárt az első alkalommal kérdezd meg. Persze ha kialakul egy komolyabb beszélgetés, akkor ha alkalmasnak érzed a pillanatot felteheted a kérdéseidet, de ilyenkor sokszor az elején senki sem tudja, hogy mit mondjon és kicsit feszült lesz a helyzet, ő is ideges lesz, hogy mit mondjon neked és hát eleve egy rossz helyzet. Szerintem később kérdezd meg, amikor már oldottabbak vagytok egymás társaságában. Kérdezd meg, hogy ráér-e kicsit beszélgetni és például mondd azt, hogy szeretnél tőle kérdezni pár dolgot, mert ez most nagyon sokat jelentene neked, ha ezekre kapnál válaszokat. Mondd, hogy már régebben is sejtetted (de ezt kihagyhatod, ahogy gondolod), de most véletlenül ráakadtál az örökbefogadási papírokra és sokáig gondolkodtál rajta, hogy miként hozd ezt fel, de szeretnél róla beszélni, mert kérdéseid vannak. Valószínűleg fog neked válaszolni, pláne olyasmikre, hogy miért téged választottak vagy miért az örökbefogadás mellett döntöttek vagy milyen érzés volt, amikor végre együtt lehettetek stb. Szerintem ne félj, mert amiket írtál azokra inkább pozitív válasz várható, vagyis valószínűleg szép dolgokat fog mesélni apukád arról, hogy milyen voltál kicsi korodban és hasonlók, biztos nem lesz közte semmilyen szörnyűség. És ez még nem jelenti azt, hogy rögtön el is mentek és találkoztok a biológiai szüleiddel, ez csak ennyi, hogy elmond pár dolgot, ha nem tetszik akkor le lehet zárni. Elvégre semmi sem változik meg, hiszen ami volt, vagy van az van most is, csak jelenleg nem tudod. Remélem érthető mit szerettem volna kifejezni, csak az fog változni, hogy most már tudni fogsz róla, de ha eleinte nem is tudod hová tenni gondolj arra, hogy ez nem a világvége, rajtad múlik, hová raktározod ezt el és hogyan kezeled. Szépen meg tudjátok majd ezt beszélni apukáddal, aztán feldolgozod magadban és minden megy tovább. Azért azzal számolj, hogy lehet, hogy elsőre apukád elzárkózik a témától. Noha nem kellene, de láthattunk már erre is példát, hogy a szülők nem akarnak róla beszélni. Akkor nyugodt hangon mondd meg neki, hogy te őt tekinted apukádnak és nem is akarsz találkozni velük csak mivel anyukád most már nincs veletek még inkább szeretnéd tudni, hogy miért téged választottak vagy hogyan kerültél hozzájuk. Ez teljesen normális, hogy ha az ember elveszít valakit, akkor többet szeretne tudni magáról. Nekem is akkor lett ez fontosabb, hogy honnan származom (engem nem fogadtak örökbe, csak az őseimre gondolok), egyes dolgok, hagyományok miként kerültek be a családba és még millió dolog, amikor nagyszüleim meghaltak és már nem tudtak megkérdezni. De sajnos pont csak akkor jöttem erre rá, akkor kezdett el ez érdekelni. Úgyhogy ha esetleg nem akarna róla beszélni, akkor ezeket levélben is leírhatod, hogy te csak ezekre lennél kíváncsi, és majd egy neki is alkalmas pillanatban mondja el aztán hagysz neki időt. De szerintem fog neked válaszolni és át tudjátok ezeket beszélni. De továbbra is úgy gondolom, hogy talán ne most az első alkalommal zúdítsd rá ezt, egyelőre nektek is össze kell szokni, ha eddig nem vele éltél. Szerintem ő is bizonytalan, hogy mi lesz most és kicsit talán fél is a helyzettől, hiszen nem is kicsi gyereket kap, hanem egy tinédzsert, akinek van önálló véleménye és azért már nagyjából tudja, mit akar. Biztos ő is ideges, hogy hogy fogtok kijönni és fogalma sincs, mit mondjon és hogy közeledjen hozzád.