Mindjárt 27 éves leszek. A szüleim úgy kezelnek, mint egy gyereket, jogsim ezer éve megvan, nem engedik, hogy vezessek, beleszólnak a szerelmi életembe is. Megőrülök. Mit tegyek?

Legalább annyit árulj el, hogy valami gyámság alatt vagy? Mert az is elképzelhető...Mellesleg kisfiú vagy, avagy kisleány?

Azért kezelnek úgy, mert hagyod! Érdekes , én 16évesen elkoltoztem otthonról, azóta csak tanácsolni mernek bármit is.

Amíg otthon vagy semmi nem fog változni, tetszik vagy sem ők 10 év múlva is gyerekként fognak kezelni, ez van. Nekem is idő kellett, hogy erre rájöjjek. Anyám velem is állandóan replikázott, hogy élősködő vagyok, nem állok meg a lábamon a büdös életbe se, meg állandóan a hátam mögött lekezelően beszélt rólam, mintha kb 6 éves lennék, egyik pillanatban az egekig dícsért másoknak, a másik pillanatban meg egy sz@rkupac voltam, pedig ő erőltette az egyetemet is, mert hogy kell egy diploma stb... hozzáteszem, a se*ggemet törölhetem vele, de megcsináltam, persze elvárta volna hogy h-p-ig végig óráim voltak, hétvégén meg keressek annyi pénzt, hogy abból önálló háztartást vezessek stb. Mos jöttem rá mennyire elnyomott és lekezelt 20 éves korom után, már felnőttként, mondvacsinált hül*eségekkel kötött belém, porig alázott szavakkal és ugye el kellett tűrjek mindent, mert hát "csak az anyám", meg hát csak otthon lakok. Pároméknál érdekes módon 3 generáció tudott, meg a mai napig is tud teljesen normálisan együtt élni. Egy nagy házban lakik a dédi, a szülők és a "gyerekek" (18 és 24 évesek) és megérti mindenki, hogy miért ne élhetnének egy házban, ha így könnyebb anyagilag is mindenkinek, érdekes náluk működik a dolog. Én is 27 voltam mikor eljöttem anyámtól és összeköltöztünk párommal, de már bánom hogy nem 10 évvel ezelőtt hagytam ott és ezt a diplomát se kellett volna hagyjam, hogy erőltesse de utólag már mind1. Azóta meg persze az a baja, hogy húgom is otthagyta, én is és egyedül érzi magát stb... Én csak tanácsolni tudom, hogy költözz el, próbálj meg külön élni még ha nehezebb is, de 1-2 hónap után örülni fogsz, fél év után meg nem fogod tudni elképzelni, hogy hogy tudtál felnőttként ennyi évig anyáddal együtt élni. Én heti 1x kimegyek hozzá, de 1-2 óra elteltével már jöhetnékem van haza és nem tudom hogy tudtam ott élni a nap 24 órájában olyan nyugis azóta az életem, hogy csak na. :D

Gyerekként viselkedsz mit csodálkozol ha úgy kezelnek.