Két éves fiam csak velem tud aludni. Párom kicsit féltékeny. Normális dolog ez?

35-ös, de nálatok mindketten elfogadtátok - amíg ez mindkét félnek megfelel (nekem elképzelhetetlen), addig nincs gond, de itt a férjnek nem jó ez, ő a párjával szeretne lenni, a párja viszont nagy ívben tesz rá. Ezért kéne megoldást találni, de a kérdező folyamatosan kifogásokat gyárt, és a kedvesét zavarja el. EZÉRT fog tönkremenni a kapcsolatuk.

35-ös. Semmire sem irigykedek, ugyan miért irigykednék, nem ismerlek, ugyanakkor te sem ismersz engem, nem tudod, hogy én hogyan élek. Én csak próbáltam arra rávilágítani, hogy lehet, vannak olyan párok, akiknél ez működik, mint ti a szüleitek, akárki, azonban a kérdezőéknél ez NEM működik, mert a férje ellenzi. Ezért bizony tönkremehet a házasságuk, ha nem tudják rendezni és még rakódnak rá egyéb dolgok. A leírásából arra következtetek, hogy már nem "csak" ez a probléma közöttük, hanem amúgy sincs túl sok intimitás, szeretet. Úgyhogy nem kell megsértődni azért, mert valaki esetleg helyesbített.

35-ös vagyok megint. Hát elmondom neked, az én fiam nem egy mindentől félő rinyagép! Simán mindenkivel le áll dumálni, az apjával is simán elmegy itthonról úgy, h elköszön tőlem, még a kapuba is integet és simán csavarognak nélkülem és nem hisztizik utánam! Nővéremre, bárkire rábízhatom, nagyon vagány kis srác. Szóval egyáltalán nem vettem észre ennek hátrányát. Furcsa módon én sem lettem egy mindentől félő rinyagép, mert anyámék közt aludtam... Furcsa gondolkodásotok van az biztos. És nem azért alszik köztünk, mert lusták vagyunk fel kelni :D Azért mert imádom, ahogy oda bújik, kis kezével átöleli a nyakamat, reggel puszival ébreszt stb. De, mint írtam nálunk már más a helyzet, december óta van saját kis ágya amit nagyon szeret és ott alszik éjszaka, csak hajnalban szökik át hozzám ;)

Te vagy a nem normális, hogy nem szoktattad már rég külön a gyereket.