Két éves fiam csak velem tud aludni. Párom kicsit féltékeny. Normális dolog ez?

Nem, ez szerintem semmiképp sem normális.

Egy két éves gyereknek már rég tudni kéne egyedül aludnia.

Nekem személyes nincs, de azt tudom hogy nálunk nem normális, ha két évesen még az anyjával alszik a kicsi. Már babakorában elkezdik a leszoktatást a szülők, sőt valaki egyenesen a kiságyban tartja.

Az idősebb asszonyok szerint egészségtelen, ha a pici ennyire csüng az anyján, minél idősebb annál nehezebb sérülésmentesen átszoktatni az önállóságra.

Nem normális valóban, hogy egy két éves gyerek az anyjával alszik egy szobában.

A párod nemtetszése pedig érthető.

"Fél a sötétben a kicsi"

Ilyen kis korban nem a sötétben, nem a sötéttől félnek, csak íg jelzi, hogy veled akar aludni.

"A kérdés az volt, hogy a párom féltékenysége normális -e!?"

A párod a szó szoros értelmében nem féltékeny, de igenis teljesen normális, hogy csak veled, gyerek nélkül akarni, hogy az intim együttlétekről (esetlegesen a hiányukról), stb. ne is beszéljek.

A gyerek félelmeit komolyan kell venni, idő kérdése és elmúlik. Egyébként miért ne lenne normális, ha egy kétéves gyerek a szüleivel szeretne aludni, és nem akar egyedül? Olvassatok el néhány gyerekpszichológus által írt könyvet, cikket. Ajánlom figyelmetekbe Vida Ágnest.

Szerintem nyugodtan aludj a picivel, csak arra figyelj, hogy apa igényeit se hanyagold el. Ha meg tudod teremteni az egyensúlyt, akkor semmi probléma.

A gyerkőcünk kb. három éves koráig egyszobás lakásban éltünk, és hozzánk is bebújt a gyerkőc. Mégsem ment rá a házasságunk.