Két éves fiam csak velem tud aludni. Párom kicsit féltékeny. Normális dolog ez?

Attól tartok hamarosan a következő kérdésed itt az lesz,hogy hova menj a gyerekkel,mert a párod elhagyott a pár hónapos kapcsolatból született becsúszott gyerek miatt.

Gondolkodni kellene kérdező és a párodat is megérteni.

A kérdésre a válasz,hogy igen normális a párod gondolkodása,bár nem féltékenységből gondolja azt amit,hanem mert nem normális az ha veled alszik a gyerek!

Elég furcsák számomra a válaszok. Nálunk 2 és fél éves a kis fiúnk, párom szoktatta közénk. De ez úgy van most már, h elalszik köztünk, át teszi a kis ágyába és és hajnalban vissza mászik hozzám. De ezzel se nekem, se páromnak nincs gondja. Nálunk úgy alszik el, h egyszer felém fordul, simogatom a kis hátát, aztán egyet gondol és oda fordul az apjához és ennyi. Én imádom ahogy odabújik mindkettőnkhöz. Igaz, csak nekem mondja, h szeret, az apjának nagyon-nagyon ritkán, ő erre féltékeny. De én csak jót mosolygok rajta, tudjuk mind a ketten, h a fiúnk nagyon szereti őt, csak ravasz és szeret bohóckodni.

Szóval nálunk nem jelent tragédiát, h velünk alszik el, sőt nagyon is imádjuk ahogy oda bújik. Persze, majd fokozatosan le lesz szoktatva erről, de még nem most, mondjuk kb. 4 éves korától elkezdjük fokozatosan leszoktatni róla, nem hirtelen. Gyerekként én is sokáig aludtam el anyukámék között és semmi lelki sérülést nem okozott az "elválasztás".

Megértem a párod. Három éve vagytok együtt, két éves a fiatok. Egy évetek lett volna normálisan kiélvezni egymást, de ha belevesszük a várandósságot, maradt kb. fél év. Az édeskevés így. Alighogy összejöttetek, gyakorlatilag szét is mentetek, nem volt időtök sem egymásra.

Nem azzal van gond, hogy egy szobában alszotok, hanem azzal, hogy a gyerek VELED alszik = megöli az intimitást, ami érthető, hogy a párod agyára megy. Már csak az anyaságnak élsz, a gyerek az első, a kedves kb. le van ejtve. Érthető, hogy megcsókolni sem akar, mert nem nő, társ vagy a szemében, hanem anya. Szoktasd a saját ágyába a gyereket - mivel közös szoba, nem fél kilométerre kerül tőletek, hanem kb. öt lépésre - és a párodhoz bújj inkább.

A szexet lezavarhatjátok máskor is, de én együtt aludni is imádok a barátommal, mert megnyugtat, szorosabbá teszi a kapcsolatunkat...

Én 12 éves koromig aludtam egy szobában anyáékkal, de külön ágyban - mindig. A szeretkezést megoldották, ám éjjel egymáshoz bújtak, simogatások, apró csókok - ez sokat számít.

Ha nem teszel valamit - ami nem a párod elutsítása, szokja meg, viselje el... - viszont nagy rá az esély, hogy le fog lépni és meg is értem.

Örültem a válaszodnak 35-ös. Nálunk is hasonló a helyzet, és engem is lepontoztak elég szépen.

Igen van a kérdező konkrét helyzete, meg van az általános vélekedés, hogy hol aludjon egy kétéves. Itt a válaszadók többsége általánosságban azt mondta, hogy egy kétévesnek külön ágyban/szobában a helye.

Miért?

A szüleim születésem előtt kezdtek el építkezni. Szép nagy ház lett, de az elején csak 1 szobát bútoroztak be teljesen (a nappalin kívül). Így mind a négyen ott aludtunk, én hatéves koromig, apukámmal egy ágyban. Öcsém meg anyukámmal egy ágyban. Egyébként tavaly volt a 30. házassági évfordulójuk.