Vajon számítok-e még valamit a 8 fiú, és 10 éves lány gyerekeimnek?

Bővebb infó?

PL:

-te az anyuka vagy apuka vagy?

- miattad vagy önhibádon kívül nem találkoztál velük?

- oké nem láttad őket, de írtál nekik? telefonáltál? SMS?

Igen. Tudod én is elvált szülők gyermeke vagyok. / éves koromban be dobták a törülközőt. Addig addig mocskoskodtak egymással rajtam keresztűl, míg meguntam és lemondtam apuról. Akkor voltam 13-12 éves. De én mindig szerettem apát, mert az apám volt. Egy kisgyerek aki a világra jön az a szülei iránt feltétlen szeretettel van. Mert még fel sem fogja milyen emberek vagytok igazából, de tudja, hogy neki van a világon a legszuperebb apukája és anyukája.

Ha mégis azt mondja a szemedbe, hogy nem szeret, akkor el ne hidd!!!

Én is így tettem a családi béke érdekében, de nagyon sokat gondoltam apára, és sajnáltam nagyon, hogy nem szerethettem tovább. :(

Most felnőtt fejjel újra kezdtünk mindent, de más sosem lesz olyan minden mi volt.

Hidd el, ha rugdosnád a picid, ha megvernéd, akkor is szeretne, mert ilyen a kisgyerek, te jelented a kis világa másik felét :)

Dolgoztam anyaotthonban és ott a kicsik ilyenek voltak. Nagyon rosszul bántak velük mégis sírtak a szüleik után. Hogy hiányzik apu. Szóval nem légből kaptam a történetet.

Ahogy nem törődnek az unokaöcsémmel sem. Mindenért kikap, és úgy beszélnek vele mint egy kutyával. Mégis sír az anyukája, apukája után ha nem otthon alszik és bújik az anyjához, aki rugdossa... Ez pedig minden logikát nélkülöz nálam, de ilyenek a gyerekek. A sérülések akkor jönnek elő, ahogy nőnek, okosodnak.