Úgy érzem semmibe vesz a családom, olyan vagyok mint egy cseléd. Nem tudom mit rontottam el és hogy mit csináljak most?

köszi mindenkinek!

igen,valószínűleg túl vajszívű vagyok. nem várok kitüntetést azért amiért elvégzem a dolgom,és igen,nyilván tudtam mit vállalok.

DE: akkor sem gondolom h ez normális ami nálunk van. ezért kértem segítséget,az nem segítség h edd meg amit főztél!

igen,túl engedékeny vagyok,szépen rám néznek,és elolvadok. aztán meg ha nem úgy reagálnak,akkor összeomlok. nyilván magamat kell rendbe tenni,h tudjam én hogyan álljak hozzá a dolgokhoz,és az is tény,h most érzem h elfáradtam,egyszerűen elég volt h napi 8x kaja,6 pelenka,fenéktörlés,2 mosogatás 1 mosás stb.és ehhez jön h minimum 3x szólok mire valami történik.

nem velük van bajom-nem velük nem akarok lenne-a járulékos dolgokba fáradtam bele és úgy h ők még csak nem is értékelik,hiába kérem nem pakolnak el maguk után stb- eléggé frusztrál már.

apuka: apuka dolgozik,7-18-ig nincs itthon. ha itthon van segít rendezni őket,rá hallgatnak is.

a nagy állítólag tesóféltékenység miatt ilyen. bár szereti a kicsit,nyilván zavarja h még kevesebb idő jut rá. az 5 éves meg ott van középen,látja h a nagy minden figyelmet ki akar harcolni, a pici meg pont abban a korban van h anya kell egész nap. szóval megértem valamilyen szinten őket,de nem tudok megértő lenni minden áldott nap..

és igen,igyekszem szigorú lenni,amikor már elszakad a cérnám és erélyesebb leszek,rögtön normálisan viselkednek,de engem elszomorít h csak akkor lehet szépen viselkedni,összepakolni stb,ha anya már ordít? ha szépen kérem akkor meg sem hallják?

hát ez van,ezen szeretnék változtatni.. átgondolom mindenki tanácsait. zárójelben még annyit h mindig is nagy családot akartam,nem azért szültem őket h ne kelljen dolgozni, vagy mert nem akarok magammal vagy a férjemmel lenni. vele minden oké,csak nehéz az is h néha arra jön haza h mindenki üvölt és én tényleg azt szeretném ha harmonia lenne,de egyre nehezebben jövök ki úgy a napból,h mindenre jusson idő.

ezért akarom a picit bölcsibe iratni-bár anno nem akartam,de megpróbálom most már-h kicsit átgondolhassam a dolgokat és valami más rendszer legyen.

ez jó h direkt betegnek lehet nevelni egy gyereket,lyet még még nem hallottam.-attól meg nem lesz senki tartós beteg h tejallergiás vagy nem jár bölcsibe ez elég buta hozzáállás. mint ahogy az is h ott van ilyen ahol hülye a nő. eszem megáll :). diplomás,sikeres,jól kereső nőként szültem, egyáltalán nem érzem magam butának,kiolvastam vagy 20 gyereknevelős-táplálós stb könyvet,szuperdada és társaik,h jó anya legyek,de az elmult 1 éveben valahogy felborultak a dolgok. ez van.

nálunk a bölcsi a nagynál szóba sem jött mert hamar jött a kicsi-direkt- és nem is vették volna fel de nem is adtam volna be. oviba ment normál időben. középső járt bölcsibe 1 évet. kicsivel maradtam volna 3 éves koráig mert ő az utolsó gyerek,de most mégis úgy gondolom,próbáljuk meg,ha tetszik neki és bírja-középső imádta-akkor menjen. én pedig összekalapálom magam fejben,és hajrá!