Jogosan haragszik örökbefogadó szüleire az aki felnőtt korában tudja meg, hogy saját és vér szerinti szülei végig tartották a kapcsolatot ő mégsem ismerhette meg előbb szüleit?

Miért kellett úgy feltenni a kérdést, mintha a gyerek kérdezné?

Szóval magatok is tudjátok a válszt?

A kérdező kommentje:

Majomszeretettel nevelték fel a gyereket, rettegtek, hogy a gyerek az igazi szüleit választaná ha el kezdenének találkozni, emiatt a félelmük miatt elvettek a gyerektől sok évet.

19 éves gyerekről van szó, aki úgy érzi elvették az örökbefogadó szülei tőle és igazi szüleitől a kora gyermekkori közös emlékek lehetőségét.

Nagyon egymásra találtak igazi szüleivel az első találkozáskor 3 hónapja.

A HAZUGSÁG NYÍLT BEISMERÉSE!!!

Szerintem a 19 éves kor teljesen ideális ilyen szempontból.

Nem vesztettél el semmit, hiszen most találkozhatsz a szüleiddel.

Ha gyerekként történt volna ez, amikor nem is igazán érted, akkor nem biztos, hogy ilyen jól sikerült volna.

Egyébként meg ez hálátlanság szerintem.

"[ARANY JÁNOS] TOLDI

-Hé, paraszt melyik út megyen itt Budára?"

Tigriscsík nem tudom ki vagy, de kímélj meg engem az ilyen privátoktól, mert letiltalak!

Ráadásul semmi köze a kérdéshez.

Akkor kezd az elejéről!

Most mi a helyzet?

19 évesen nem fogadhatsz örökbe...tehát honann tdod a valós érzelmeket, és valós történéseket, ha nem veled történt..?

Szerintem gyerek fûggő, hogy el kell-e mondani, vagy sem.. Hiszen egy gyerek lelkivilágát igen meg tudja bolygatni egy ilyen szituáció.

Viszont csak azért nem elmondani, mert attól félünk elszereti a vérszerinti szülő a ygereket, az végtelenül nagy önzés szeribtem..

Nem látok bele más fejébe, nem tudhatom mi miért van...és gyerekként is így így gondolná( azt hiszem)

..

Se érzelmileg, se jogilag nem elítélendő szerintem, ha az örökbefogadó szülő nem engedi be az örökbefogadott gyerek életébe azt az embert, aki annak idején lemondott róla.

Más a helyzet persze nevelőszülő esetébe, ahol a gyerekről nem mond le az anyja, csak a nehézségei miatt segítségre szorul a pici, amíg ő egyenesbe nem jön.

Azt se értem, hogy az igazi szülő, hogyan tudhatja meg, hogy hová adták örökbe a gyereket. Ez nem nevelőszülőség!

Ennek tükrébe teljesen megértem az örökbefogadó szülőt, hogy azt a gyereket akit a nevére vett, akit sajátjaként nevel és szeret, nem teszi ki ilyen sokknak.

Nincs megfelelő időpont feldúlni egy gyerek életét, hogy

- hahó én vagyok az igazi anyád, csak eldobtalak, de már úgy gondolom lehet hiba volt.

Úgy gondolom, ha én lennék ilyen helyzetbe, mindent megtennék, hogy a kicsinek gondtalan gyerekkora legyen, majd felnőtt korába elmondanám neki a tényeket. Ez nem hazugság, hiszen ha örökbe fogadtam, akkor én vagyok jogilag a szülő. Nem veszek el tőle se lehetőséget se időt, hiszen kizárólag én vagyok a szülője. Még ha nem is vér szerint.

Felnőtt korában meg majd eldönthetné, hogy akar-e találkozni a vérszerintivel, amikor már meg tudja érteni a miérteket.

19-esnek!

Két féle örökbefogadás van: nyít és titkos. Csak a nyíltnál ismeri az örökbefogadó szülő a vér szerintit.

Ha örökbefogadó szülő lennék, nem félnék attól, hogy a gyerek majd hozzájuk fog kötődni. Sztem nem kell aggódnod, találkozzanak csak, úgyis majdnem olyanok lesznek neki, mint a vadidegenek. Valahol azok is.