Jogos hogy elegem van belőle?

Szóval,az a helyzet, hogy mostanában kezd nagyon elegem lenni apámból.Azt hiszem,hogy túl sokat vár el tőlem. Az egyik mániája,hogy kezdjek el németet tanulni már 12 évesen,és így az elmúlt 2 évben folyton ezzel piszkált,és még most is,pedig szeptembertől úgyis elkezdek németet tanulni iskolában. Én mondtam,hogy elmegyek némettanfolyamra,de az nem volt jó, mert internetről "jobb". Másik,hogy kezdjek el komolyan genetikát tanulni(14 évesen!) hiába mondom neki,hogy szinte semmit nem értek abból a könyvből.Meg,hogy naponta 1 órát mozogjak,és mondhatom neki, hogy én olyan típus vagyok, hogy a mozgást,csak sportszinten szeretem(különben nem vagyok egyáltalán kövér így se,meg láb-és karizmom is van. Mostanában direkt elkezdtem gitározni, hogy kicsit békénhagyjon,de ebben is csak a hibát keresi(miért nem gyakorlok többet annál,mint amit a gitártanár felajánl)majd elkezdtem írni(időpocsékolás,ne írjak annyit). Mániája a precízség,ha kicsit rosszul írok,vagy ha meggyűrődik a papír,már az is baj.Én félénk vagyok,de az elmúlt másfél évben ez egyre csökkent,de ebből ő nem vesz észre semmit,és amikor emiatt el akartam menni pszichológushoz,nem engedte mert ő nem szereti a pszichológusokat.(most előtte titokban járok pszichológushoz,egyébként szerintem miatta volt kevés önbizalmam).Szinte nem is hallok dicséretet(de akkor is felhoz valami rosszat)és mindig másokhoz viszonyítgat.Mindig azt mondja,hogy az osztályomban a többi gyerek (szerinte) hajt előre. Hát,ehhez képest a negyedik legjobb tanuló vagyok,és aközé a 7-8 emberhez tartozom, aki tanul is. Erre csak azt mondja, hogy ahová járok az rossz hely(Csepel legjobb gimnáziumába járok)és nem ez a viszonyítási alap.Másfélóránként bejön a szobámba,és ha nem valami"hasznosat"csinálok,akkor azt rögtön a tudomásomra hozza. Én ezt már nem bírom 4 évig,hogy valaki ennyit kritizáljön,és ennyire nem megértő,bár most szerencsére lehet,hogy válnak(de nem valószínű, sajnos). Én egyszerűen csak nem akarok ilyen börtönben és ilyen elvárások között élni!