Mit kezdjek anyámmal? Egyszerűen elegem van belőle és a barátomat is elüldözi!

Sziasztok, kicsit hosszú lesz, de hogy érthető legyen le kell írnom mindent. Szóval én és a barátom (Peti) 4 éve vagyunk már együtt, ő akkor volt 14 én pedig 12. Eleinte csak suli után, amíg nekem nem jött a buszom és suliban a szünetekben láttuk egymást. Ugyebár ő ekkor volt 8-as én pedig 6-as és ez már jóval a félév után volt, így hamar elballagott és jött a nyár. Nemigazán volt ez probléma megoldottuk, a szüleim viszont szerették volna ha bemutatom őt nekik. Ez így is lett, 2009 nyarán be is mutattam nekik Petit. Édesapámnak teljesen színpatikus volt már első találkozásnál is, neki a mai napig nincs vele baja, anyámnak viszont annál inkább... Ugyan az első fél-1 évben neki is teljesen szimpatikus volt és elengedett vele moziba ide-oda, aztán utána valamiért elkezdett rá úgy tekinteni mint valami sz*xéhes barbárra, aki engem meg akar rontani, holott a barátom egyáltalán nem ilyen. Aztán elkezdte korlátozni, hogy mennyit találkozhatok vele, és amikor találkozhattam is, akkor is csak nálunk, nehogy valamit tegyen velem. Volt, hogy 2 hétig még csak beszélni se tudtunk, mert a telefonom is elvette. Aztán kicsit enyhült és 8. végére már engedte, hogy rendesen találkozzak vele mint a kapcsolatunk elején. Elballagtam, és én és ugyanabba a suliba mentem tovább tanulni ahová ő (nem miatta, ezt tartom a legmegfelelőbb sulinak itt a környéken, az már csak hab a tortán, hogy a barátom is ide jár). Szóval így újra láttuk egymást mindennap és hétvégente is tudtunk találkozni nálunk is, náluk is különösebb szülői felügyelet nélkül. Petiről tudni kell, hogy egy nagyon becsületes és korrekt ember, senkivel sem igazságtalan és tiszteletben tartja mások kívánságait, így azt is, hogy én 16 éves koromnál előbb nem szerettem volna elveszíteni, és 2 hónap híján ez így is lett. Nem igazán akartam eltitkolni így, utána 1 héttel meg is mondtam a szüleimnek, édesapám teljesen jól fogadta anyám viszont kiborult. Elkezdett velem ordibálni, Petit elmondta minden utolsó senkiházinak, engem pedig még le is ribancozott. Mit ne mondjak nagyon rosszul esett és sírva rohantam be a szobámba, de anyám még a barátom szüleit is felhívta, hogy "büszkék lehetnek a stricire akit neveltek". Most az ő szülei teljesen összevannak veszve az enyéimmel, vagyis inkább csak anyámmal és tiltják a barátomnak, hogy találkozzon velem, az én anyámról pedig nem is beszélve. Amióta ez történt, szóval úgy kb. fél éve , minden egyes nap bevisz kocsival, és pontban az óráim végére el is jön értem. Azóta csak titokban tudunk találkozni, és akkor is csak valami nyilvános helyen. Ráadásul jövőre át akar írattatni egy másik városban lévő, suliba, amitől egyszerűen undorodok. Majdnem minden este elsírom magam ez miatt és egyszerűen annyira rossz látni, hogy a Peti csak miattam keresztbe húzza minden programját, sorra mondja le a találkozót a haverjaival, (pedig nagyon népszerű, így lenne neki pár..) hogy velem tudjon tölteni pár órát kettesben. Sokkal jobbat érdemelne nálam, de ő mégis inkább kitart mellettem. Teljesen megutáltam anyámat, néha legszívesebben megtudnám ölni.. Hiába próbálok vele beszélni erről, a válasza mindig csak az, hogy "mert". Peti is próbált vele beszélni erről, de őt még fel is pofozta amiért "megrontott engem" és tönkre tette az egész életem, holott ő az egyetlen ember aki az elmúlt 4 évben mindig mellettem volt és a legtöbb támaszt nyújtotta, így ő csak jobbá tette azt, ezerszer jobbá. Viszont úgy érzem mintha kezdene belefáradni ebbe az egészbe ami érthető, de nagyon félek, hogy elveszítem őt. Mit tehetnék? Mivel tudnám rábeszélni anyámat, hogy hagyjon már kicsit élni, mert nem vagyok az a kislány aki 10 évvel ezelőtt voltam?