Önzőség, hogy így érzek a (mostoha) fiaimmal szemben? Mit tegyek?

Amikor megismerkedtünk a férjemmel egyedül nevelte a két kisfiát. Akkor 3 és 4 évesek voltak, tehát nagyon kicsik, rögtön összenõttünk, imádom õket. Az anyjuk a kicsi 1,5 éves korában egyszerûen lelépett... azután nem is hallottunk felõle egészen 1 évvel ezelõttig. Hozzátenném 10 és 9 évesek a fiúk, szóval sok idõrõl van szó. Férjem megengedte, hogy lássa õket, kezdetben felügyelettel,mostanra 2hetente a szombatot vele töltik. Eleinte csak egy nénit láttak benne, mostanra már szorosabb a kapcsolatuk. Persze érzem, hogy engem jobban szeretnek, de távolodnak. Nem is az a gondom, hogy megszerették, mert örülök neki, hogy nem úgy kell felnõniük, hogy az anyjuk lelépett, mert ez nagy teher lenne. Hanem egyre több a feszültség itthon. A kisfiam fél éves, nagyon féltékenyek rá. Hiába mondom nekik, hogy szeretem õket, szervezek velük programokat is. A kisebbik már egyszer a fejemhez vágta, hogy nem baj, neki úgyis van igazi anyja. Máskor a keresztnevemen hív, pedig anyának szokott. Utána bújik, mondja, hogy szeret. Nem tudom mit tehetnék. Érzem, hogy az anyjukkal egyre szorosabb a kapcsolatuk, és úgy érzem féltékeny vagyok.. tudom, hogy kicsinyesség, de nem tehetek róla. Mindig én voltam az anyjuk, szeretem õket, ez a nõ pedig csak visszasétál. Kéthetente egy napot persze könnyû jó fejnek lenni, nevelni meg mi neveljük õket