A szüleim elvetetik a leendő kistestvérem. Mit tegyek?

Lelked rajta. Én nem véleményezem.

De én szemszer nem kívánok az élethez ugyanannyi joggal rendelkező testvérem élete árán boldogulni.

Vannak, akik igen, ahogy mondod, de az nem én vagyok.

"Soha nem mondanék ilyet a szüleimre, csak azért mert elvetetettek egy nem kívánt magzatot, ezért írtam az amit. Amúgy az én anyukám is volt abortuszon, még sem viszonyulok hozzá másképp. Tette amit helyesnek látott.

Annyira idegesít, hogy az emberek képesek ennyire szűk látókörűek lenni egy ilyen dologgal kapcsolatban. Még manapság is csak a "gyilkosozás" megy, holott ez bőven nem annak határát súrolja, köze sincs ahhoz. De hát persze, szülessen csak meg minden gyermek, mert az a helyes, az a jó döntés. Az mindegy, hogy nincs pénz, de legalább van szeretet... vicc"

Tudod, nekem sem azzal lett volna bajom, ha a későbbi gyerekeket nem tartja meg. Mert értem én, nem győzték volna felnevelni, hárman is elegen voltunk, főleg, hogy szinte csak apám dolgozott mindvégig.

Na de azért elvetetni azért, hogy aztán fél év múlva(!!!) már oké, jöhet? Ha még azért lett volna az abortusz, mert még kérdéses volt a kapcsolat, anyám félt, és nem tudta, vele marad-e apám, azt még jobban megérteném. Hanem -és ezt maga mondta- elrontotta volna a nagy esküvőjük tervét, mert hogy nézett volna ki, ha terhesen áll az oltár elé? Mert így meg úgy a katolikus nagyszüleink hozzáállása. Hát kétlem, hogy a katolikus vallás szemében nagyobb bűn terhesen oltár elé állni, mint kikaparni azért, mert ne most jöjjön, inkább esküvő után!

Én, mint már mondtam, nem ítélem el, nem tartom gyilkosságnak a dolgot, semmi sem áll tőlem távolabb, mint ez a fanatikusság. Szükséges rossz, de annak legyen nyomós oka. Na de az nem nyomós ok, hogy nekik így kényelmesebb volt. Ők úgy dobálóztak egy élettel, mintha áttettek volna egy időpontot a következő hétre. Ha jött volna negyedik gyerek, és elvetetik, teljesen megérteném a döntésüket.

De látom, neked írhatok, amit akarok, meg sem látod, mert te már rám húztad az abortusz-gyilkosság féle fanatikusok ingjét, pedig semmi sem áll távolabb tőlem, mint az. Itt is nem egyszer álltam ki olyan nők mellett, akik mellette döntöttek.

Kell és kész. Nem gyilkosság. De az feldühít, ha valaki gyakrabban jár kapartatni, mint más fogorvoshoz. Védekezzen, vagy ha már nem akar gyereket, köttesse el magát.

Tudod, a legtöbb nő nem menne abortuszra, ha szerető férfi állna mellette, akivel lehet együtt élni, és ő is tesz érte valamit.

Akkor mégis mi a lószarnak él együtt egy ilyen emberrel?

Nem a te jogod, nem a döntésed, tehát nincs is beleszólásod.

Nem traumatizál, max,. anyukádat. Te csak belelovalod magad valamibe, amihez nincs közöd.

Feldolgozás gyanánt ajánlom az Árvák hercege c. filmet. (lehetőleg eredeti hanggal és magyar felirattal.) Ott láthatod azt is, hogy milyen, amikor muszáj elvetetni valakinek a gyerekét és azt is, amikor nem vetetik el, megszüli és hátrahagyja, mert muszáj hátrahagynia.

És ne lihegj sokat ezen, mert fölösleges. Minden csak hozzáállás kérdése. Nem a testvéred, csak egy magzatkezdemény. Ahhoz még a lélek sem kapcsolódott hozzá. Úgy lásd, mint egy nemkívántos húskinövést, amit el kell anyukádból távolítani, különben beteg lesz tőle. Így sokkal könnyebb.

Mindig így kezdődik ... Köszönöm szépen,de ebből inkább kimaradok. Meg van erről a saját véleményem és neked is. Nem fogok belemenni abba, hogy én ezt miért nem tartom gyilkosságnak, mert te úgy sem akarod majd elfogadni az én álláspontomat, ami csak vitákat fog generálni.

Ha van vmi amiben az emberek soha nem fognak dűlőre jutni azaz abortusz.

Dehogy így kezdődik! Így végződik!

Mindig ez van, ha nincs tényeken alapuló, bizonyítható érv, védhető álláspont.

Sajnálom, de természetesen érdemben értékelhetetlennek és gyávának tartom a válaszodat. Nem lettem tőle okosabb. És klassz, hogy azt feltételezed, nem fogadnám el az álláspontodat. Az a helyzet, hogy a semmit valóban nem lehet elfogadni.

Nem rajtam múlt...